Simándy József a 20. századi magyar operajátszás kiemelkedő alakja volt. Gyönyörű orgánumával és nagyszerű színpadi játékával szerepek sokaságában nyújtott felejthetetlen élményt közönségének.
Simándy József neve összeforrt Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével, de számos más tenor szerepet is megformált pályája során. Az operairodalom mellett oratóriumokat is énekelt, ária- és dalesteken lépett fel Budapest mellett vidéki helyszíneken is, orgonakoncertek vendégművésze volt kisebb-nagyobb települések templomaiban.
„Simándy József már gyerekkoromban fogalom volt.”
„Sokszor hallottam őt a rádióban minden műfajban, operában és operettben egyaránt, de magyar nótát is énekelt, s mind annyira szép, hiteles és őszinte volt” – mondta róla Csavlek Etelka operaénekesnő, aki Simándyval a Bánk bánban állhatott egy színpadon: „El se hittem igazán. Volt bennem egy drukk, nem félelem, hogy megfelelek-e, és hogyan fogad el engem egy ilyen óriási művész, mint Simándy?”
Simándyt tudásvágya és áldozatvállalása segítette, hogy rendkívül nehéz családi és anyagi körülményei dacára – autószerelő szakmunkásból – az ország vezető operaénekesévé váljon. A művész egész pályáját végigkísérte a közönség szeretete.
„Fegyelemben élte az életét, alárendelt mindent a hangjának és a produkcióknak, szinte önmegtartóztató módon szentelte az életét a pályának. Egy énekes óriás volt, a magyar operajátszás egyik legfényesebben tündöklő csillaga” – emlékezett rá Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratóriuménekes, operaénekes, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja az Opera-Világ hasábjain, Simándy születésének 100. évfordulóján. „Vigyázott a hangjára, mert – ahogy a könyvében is írta – az embernek meg vannak számlálva a magas C-i, nem szabad eltékozolni. Nagyon szerettem vele énekelni, mert isteni partner volt. Rendkívül figyeltünk egymásra színpadon, a legkisebb rezdülésekből is éreztük, mit akar a másik.”
