Esterházy Miklós, egy rokokó mesevilág megteremtője

Mulatságosnak tűnik, de Haydn azonnal teljesítette a felszólítást, és nem kevesebb, mint 126 baryton-triót vetett papírra, amelyeket a herceg – aki játszott a gambacsalád tagjaként számon tartott barytonon – maga is szívesen adott elő. Haydn aztán egy műlistát is összeállított – nehogy még egyszer valaki a szemére vethesse a szorgosság hiányát.

A kastélyban 1770-től kezdve folyamatosan tartottak nagyszabású Esterházy-vigasságokat: operákat mutattak be, vadászatokat, lakomákat, táncestélyeket és tűzijátékokat rendeztek a prominens vendégsereg szórakoztatására. Itteni élményei megihlették Goethét is, aki „Esterházy-tündérbirodalom”-ként jellemezte az ünnepségeket. Nagyvonalú életvitele miatt a herceget „a pompakedvelő” vagy „a fényes Miklós” melléknévvel kezdték illetni. Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált. A látványos ünnepségek Mária Terézia királynő, német-római császárné látogatása idején érték el csúcspontjukat.

Miklós herceg hangszerét ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

Életrajzírói úgy tartották, hogy Miklós herceg „úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó, akinek a jelszava: Minden színház!”

Az Esterházy-kastélyban március 23-án Maddalena Del Gobbo, Sebastian Führlinger és David Pennetzdorfer nyújtanak bepillantást a herceg muzsikálással töltött idejébe – nemcsak Haydn, hanem kollégái, a hegedűs Luigi Tomasini és Haydn egy valószínű tanítványa, a karmester és később utazó barytonvirtuóz Andreas Lidl műveinek segítségével.