A nevét Sólem Aléchemtől kapta, világhírét a Hegedűs a háztetőn című musicalnek köszönheti, ám Tevje valódi teremtője a kelet-európai történelem és az évezredes zsidó sors volt. A szorongatott, mégis életigenlő tejesember családja és hagyományőrző közössége – ezúttal balettszínpadon.
A cikk eredetileg a BTF magazinban jelent meg.
„Hiszen azt mondják terólad, hogy igazságos és kegyes Isten vagy, miért jut hát egynek minden, a másiknak semmi? Miért adsz az egyiknek vajas zsemlét, a másiknak csak gondokat?” Ilyesformán faggatja a makacsul kiismerhetetlen Fennvalót a jiddis nyelven alkotó nagy író, Sólem Aléchem Tevjéje, aki legelső alkalommal 1894-ben lépett az olvasók elé. A gondokkal és leánygyermekekkel bőségesen megáldott tejesember kisvilága, amely egyszerre kényszerül megtapasztalni a modern világ kihívásait meg a középkoriasan sötét előítéleteket és indulatokat, meghitten ismerős számunkra itt, Közép- és Kelet-Európában. Humorát értjük, lehetetlen élethelyzeteire ráismerünk, történelmi tragédiája személyesen a miénk, de legalábbis a szomszédainké.
Vajon mennyit érthetnek mindebből a szerencsés Svájcban? Nos, a Ballett Theater Basel 2015 őszén bemutatott előadása arról tanúskodik, hogy meglepően sokat.
A társulatot 2001 óta irányító brit koreográfus, Richard Wherlock és többnemzetiségű kreatív csapata, a zeneszerző Olivier Truan, valamint a nagyszerű svájci klezmeregyüttes, a Kolsimcha érzékletesen idézi meg az ezúttal táncosokkal benépesített Anatevkát, Bojberiket, a kelet-európai shtetlek – a zsidó közösségek lakta kisvárosok – fenyegetett, majd utóbb megsemmisített mikrokozmoszait.
A kortárs tánc révén újra elmesélt történet mindazonáltal legalább annyira az öröm, a boldogság és az életszeretet koncentrált és intenzív élményét kínálja a közönség számára, mint a bánatét és a tragikumét.
Mert akárcsak Sólem Aléchem vonatkozó írásaiban vagy épp Bock, Stein és Harnick világhódító musicalében, szintúgy a bázeli Tevje színpadán is a családi és közösségi élet totalitása követel helyet magának: feszültségekkel és megengesztelődésekkel, összeborulásokkal és kiválásokkal, a nemzedékek nagy és végeérhetetlen össztáncával.
Azzal az össztánccal, amelyben, jól tudjuk, mindenkor kitüntetett szerep jut a hagyománynak, az innen nézve megtartó erő gyanánt, onnan viszont valóságos béklyóként azonosítható szokásrendnek. Hiszen ahogyan Aléchem, a tánc szcénájának bristoli születésű világnagysága, Richard Wherlock is képes megtalálni és megmutatni
a lokálisban az egyetemes érvényűt, a folklorisztikus zsáneren túl a mindannyiunkat egymással összekapcsoló és örökkön ismétlődő emberi pillanatok sorát.
Az április 10-én 19.00-kor az Erkel Színházban látható előadásra itt válthatja meg jegyét.
