Joseph Calleja: „Fejlődni akkor lehet, ha odafigyelünk a régiek munkásságára”

Joseph Calleja - fotó: Simon Fowler

Bár csupán idén töltötte be negyvenegyedik életévét, már több mint húsz éve lép rendszeresen színpadra. A „máltai tenor”, ahogyan nevezik, szerepelt már a New York-i Metropolitan Opera, a Bécsi Állami Opera, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a világ szinte valamennyi neves operaházának színpadán. Ám nem felejtette el, honnan jött, munkásságában különleges helyet foglal el szülőhazája. Joseph Callejával április 19-i budapesti koncertjéről és az operaénekesek küldetéséről beszélgettünk.

– Budapesti koncertjére igen változatos és sokszínű, áriákból és dalokból álló programot hoz. Hogyan állt össze a műsor?

– A menedzseremmel és a karmesterrel együtt állítottuk össze, igyekeztünk érdekes, egymástól különböző darabokat összeválogatni, valamint az volt a szándékunk, hogy a műsor lehetőséget adjon a többféle stílusban és műfajban történő bemutatkozásra — tudom, hogy a közönség eltérő ízlésvilágú zenekedvelőkből áll, és szeretnék lehetőleg minél több zenehallgatónak örömöt szerezni.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

– 2007-ben egyszer már fellépett Budapesten. Milyen emlékeket őriz a városról és a magyar közönségről?

– A budapesti közönség alaposan ismeri az opera műfaját, az ország zenetörténete igen jelentős. Budapest gyönyörű város, mind a budai, mind a pesti oldala az, úgyhogy nagyon várom, hogy visszatérjek, és újra felfedezhessem ezt a csodás helyet és népet.

– Repertoárja legjelentősebb részét olasz művek foglalják el. Ezek a darabok a közvélekedés szerint érzelemközpontú, ösztönös megközelítést igényelnek, ugyanakkor ön általában pontos elemzést nyújt, ha a szerepeiről kérdezik. Hogyan fér meg egymással ez a két megközelítés?

– A hitelesség a legfontosabb: bármit teszek, igyekszem minél igazabb és hitelesebb produkciót létrehozni, amely mind a zenéhez, mind a zeneszerzőhöz hű marad. Bárkitől is énekelek, legyen szó akár Verdiről, Pucciniről vagy Massenet-ről.

– Gyakran esik szó önnel kapcsolatban a nagy elődökről, Pavarottiról vagy Mario Lanzáról, akinek tiszteletére albumot is felvett Be My Love címmel. Mit tudnak ezek a nagy énekesek önnek, az ön művészete számára nyújtani?

– A múlt nagy énekesei nagyon fontosak a számunkra, meg kell ismerni, mit tettek, meg kell hallgatni őket, mert aki nem teszi, olyanná válik, mint a levél, amely ugyan még a fán van, de nedvességet már nem képes magába szívni. Tanulni, fejlődni akkor lehet, ha odafigyelünk a régiek munkásságára, ha ellessük tőlük, hogyan kezelték a hangjukat, a karrierjüket, hogyan építették a repertoárjukat, és mérlegeljük, mit tudunk ebből magunk számára felhasználni.

– Amore című albumán népszerű dalokat énekel. Egy nyilatkozatában kifejtette: ezek a művek alkalmas kezdő lépésnek tekinthetők a klasszikus zenéhez és operához vezető úton.

– Igen, azt gondolom, a módszer működik. Én magam Mario Lanzának, Luciano Pavarottinak, Plácido Domingónak és Andrea Bocellinek köszönhetően lettem operaénekes. Mindannyian szélesebb közönségrétegekkel ismertették meg az operát.

Ide kapcsolódik:
Gwendolyn Masin: „Magyarországon mindig otthon érzem magam”

– Ön Málta kulturális nagykövete, ami szintén missziónak tekinthető. Miért fontos önnek ez a tevékenység?

– Nagyon büszke vagyok Máltára, nagyszerű munkát végez a kulturális minisztériumunk, amelytől a címet kaptam. Megtisztelő, hogy én lehetek az ország kulturális nagykövete, és szerepet játszhatok immár nyolcezer éves történetében — ennyi ideje lakott ugyanis ez az apró sziget.

– Budapesti koncertjén egy máltai dal is elhangzik majd. Meséljen nekünk hazája muzsikájáról!

– Málta vérbeli európai ország, így a zenénk is európai rokonainkéra hasonlít. Olasz, francia, angol, spanyol jellemzői is vannak a máltai lovagrend miatt létrejött kapcsolatoknak köszönhetően. Több zeneszerzőnk is ismert, például Nicolò Isouard vagy az újabbak közül Charles Camilleri és Joseph Vella, akiknek igazán figyelemreméltó az életművük. A budapesti koncertre az utóbbitól választottam egy dalt.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál háttéranyagait keresse blogunkban!

– Munkásságában jelentős szerep jut a jótékonyságnak is, több alapítvánnyal is együttműködik. Miért tartja fontosnak az ilyen irányú tevékenységet?

– Ez egyszerű: azért kell jót tenni, hogy jót tegyünk. E cél érdekében hoztam létre az alapítványomat. Nagyon fontosnak érzem, hogy segítsük az utánunk következő generációt, a fiatalokat. Amennyit csak lehet, foglalkozom ezzel a munkával. Az alapítvány sok pénzt képes gyűjteni, és így hozzájárulhatunk, hogy máltai művészek pályára lépjenek, valamint nehéz helyzetben lévő gyerekeknek nyújthatunk segítséget, aminek érdekében kulturális szponzorációval is foglalkozunk.