„Ezek után mit mondjak én neki?” – ezt a kérdést tette fel az óráját látogató vendégnek az ifjú tehetségek legendás tanára, Máthé Klára a kiskamasz Ránki Dezső játékára reagálva. A művész 1951. szeptember 8-án született.
A 17 évesen mindjárt a Zeneakadémia második évfolyamára felvett Ránki Dezső startját első nemzetközi versenysikere koronázta és meg is nehezítette a rangos Schumann-versenyen, Zwickauban. A nemzetközi hangversenyéletbe is belépőt jelentő versenygyőzelemmel zsebében Ránki folytatta tanulmányait Kadosa Pál osztályában. Emlékei szerint a mester ekkor már keveset játszott elő, ám olykor apróságoknak tűnő megjegyzéseiből egyenesen a lényegre következtethettek kiváló pianista növendékei – Ránki mellett például Kocsis Zoltán és Jandó Jenő is.
A kétszeres Kossuth-díjas előadóművész, aki fiatalon még 100-120 darabot tanult meg évente, egyre intenzívebben összpontosított egy-egy műre. Egyik korábbi Stravinsky-koncertjére napi nyolc órát gyakorolt, Bartók II. zongoraversenyéhez még több tucatnyi előadással a háta mögött is minden alkalommal fizikai edzéssel is kondicionálja ujjait.
Ugyanakkor folyamatosan munkálkodnak benne a gyermekkori élmények: a „nagy” művészek által gyakran mellőzött Haydn-szonáták, vagy a zeneiskolások repertoárjába sorolt Schumann-sorozat, a Jugendalbum:
Ezek a darabok egyszerűen a kezembe akadtak, és arra gondoltam, vajon miért nem játsszák őket soha koncerten. Gyöngyszemek ezek, csodálatos kis darabok, minden lényeges schumanni gondolat megtalálható bennük.
A művész pályafutásában nemcsak a verseny- és a szólóművek játszanak jelentős szerepet. Amikor 2010 nyarán elérkezett 2500. hangversenyéhez, már számos kamarazenei koncert szerepelt portfóliójában. Fellépett a Bartók Vonósnégyessel, a Keller- és a Takács Nagy-kvartettel, sok alkalommal Perényi Miklóssal – csak kiemelve néhány emblematikus pályatársat. A művész kamaramuzsikus arcát az is meghatározza, hogy felesége, Klukon Edit ugyancsak kiváló zongorista, kisebbik fia, Ránki Fülöp pedig egyike napjaink legkiemelkedőbb ifjú pianistatehetségeinek.
Évente 60-65 koncertet ad Ránki Dezső, ezek jelentős hányadát külföldön. Abban, hogy a pódiumot Fülöp fiúkkal is meg tudják osztani, jelentős szerepet játszik Dukay Barnabás három zongorára írt kompozícióival és több régebbi mű háromzongorás átiratával.
A művészházaspár különösen elkötelezett Liszt alkotásai iránt és szívesen foglalkozik ritkán játszott, kevéssé ismert komponisták műveivel is. Az egyik ilyen szerző Erik Satie. Ránki Dezső koncertjeit hallgatva sokszor találkozhat a közönség nemcsak Mozarttal, a német romantikusokkal, valamint Liszttel, Bartókkal, a kortárs zenével, de a francia impresszionistákkal is. Debussy pasztell tónusa és Ravel fanyar humora egyaránt közel áll hozzá. Ravel G-dúr zongoraversenyének előadásában a zongorahang ragyogása, az apró ritmusértékek hűvös forráscseppenként gyöngyöző tisztasága, a záró tételben a jazzes elemek sziporkázó fürgesége nyűgözheti le a hallgatót.
