Richard Wherlock: „Társulatunk tagjai eltérőek a bőrszín, a származás és a szexuális beállítottság tekintetében is”

Richard Wherlock - forrás: Theater Basel

A modern tánc és a klezmer közös nyelvén kerül az Erkel Színház színpadára Tevje, a tejesember története a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 10-én második alkalommal hazánkba látogató Bázeli Balettegyüttes előadásában. A darab koreográfusa, a brit Richard Wherlock exkluzív interjút adott lapunknak.

– Sólem Aléchem könyve sajátosan kelet-közép európai történet. Mi motiválta a darab 2015-ös színpadra állításakor?

– Még csak vallásosnak sem mondanám magamat, számomra a pillanat a legfontosabb. Egyszerűen meg akartam mutatni ezt a történetet a tánc nyelvén. A szöveg olyan örök érvényű élet- és konfliktushelyzeteket ábrázol, amelyek bárhol előfordulhatnak. A család és a kisközösség szerepe, a kulturális beágyazottság, a harmónia és annak megbomlása, illetve a remény hangja mind olyan jelenségek, amik táncszínpadra kívánkoznak.

Ide kapcsolódik:
Hogyan kerülhet svájci balettszínpadra Tevje, a tejesember története?

Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb pillanatban találkoztam az Olivier Truan vezette svájci Kolsimcha klezmer együttes zenéjével, ami teljesen lenyűgözött. Mi nem akarunk politikai színház lenni. Én magam, bristoli születésűként soha nem tapasztaltam olyan élményeket, ami az önök számára vallásra és származásra való tekintet nélkül időről időre valóság volt. Mindemellett az gondolom, hogy a rend megbomlása, valamint a remény a jobbra a darab premierjének idején és ma is nagyon aktuális.

– A kérdés, hogy ebben a témában milyen újat tud mutatni egy bázeli együttes talán éppen az említett tapasztalatnélküliség miatt merülhet fel.

– Jogos a felvetés, de mi egy svájci bázisú nemzetközi együttes vagyunk, hiszen a harminc tagot számláló társulatban 15 különböző nemzetiségű táncos dolgozik. Eltérőek vagyunk bőrszín, származás és szexuális beállítottság tekintetében is.

A működési elvünk ugyanakkor rendkívül egyszerű: kölcsönösen tiszteljük egymást.

Fontos hozzátennem, hogy egy platformként működünk, a kulturális szféra támogatása nélkül aligha léteznénk. A kirekesztettség és a valahová tartozás viszonyáról, a szülői szerepekről és ösztönökről, az utálat, a szerelem és remény hármasáról már Shakespeare is beszélt, a téma már csak ezért sem lehet tőlünk teljesen idegen.

– Hogyan lehet mindezeket a tánc nyelvén megjeleníteni?

– A nyelv szót én el is hagynám, hiszen egy prózai vagy adott esetben egy musical előadáshoz képest a mozgás éppen a nyelvi kifejezés korlátai alól oldoz fel. A testünkkel mindenfajta érzést ki tudunk fejezni, egy nagyon tiszta és egyértelmű kommunikációs csatorna, nincs behatároltság, nincsenek kötöttségek.

– Ha már a musicalt említette, mire számíthat a közönség akkor, ha az ikonikus Hegedűs a háztetőn című színpadi mű és filmadaptáció jelenti számára a kiindulási pontot?

– Az elsődleges forrás számunkra is a regény volt, követjük a történetet, de azt sem tagadom, hogy egy személyes adaptációról van szó. Egy alapmű feldolgozása mindig jár némi kockázattal, de az elmúlt évek visszajelzései alapján ettől kár volt tartanunk. Hamarosan Izraelbe is ellátogatunk, kíváncsian várom az ottani közönség véleményét. Az előadás alapvetően a modern tánc elemeire támaszkodik, de a népi jelleg ugyanúgy része a koreográfiának. Az eredeti hangszerelésben nagyzenekar is szerepel, amit most a háttérből hallunk majd, a Kolsimcha viszont élőben játszik.

A Tavaszi Fesztivál háttéranyagait keresse tematikus blogunkban ide kattintva!

– Ha jól tudom, nem először jár Magyarországon.

– A társulattal második alkalommal, nekem pedig már többször is volt szerencsém ide látogatni. Szerintem én vásároltam a legtöbb Hungaroton-lemezt a 70-es években. (Nevet.) Még ma is tartom a kapcsolatot azzal a valakivel, akitől a legjobb Bartók-felvételeket lehetett beszerezni.