A Párizsban élő magyar nagybőgős, Szandai Mátyás elbűvölő kvartettel érkezik a BTF-re április 16-án: a brazil gitáros sztár, Nelson Veras mellett két fantasztikus, szintén Franciaországban élő muzsikus játszik együttesében.
A lemezbemutató koncert előzményei alapján nem túlzás kijelenteni, hogy különleges zenekar kapott meghívást a fesztiválra. Szandai második szólólemezére saját generációjának legjavából válogatott.
A cikk angol nyelven a Budapest’s Finest kiadványában olvasható.
A kortárs európai jazzélet pezsgését jól jellemzi, hogy ők négyen a francia és a magyar mellett Brazília és Kuba és zenei hagyományát is képviselik. Innovatív, a szép dallamokban és váratlan ritmusokban tobzódó zenéjükkel kapcsolatban nem csak frázis a népzenei gyökerek emlegetése. Bizonyítja, hogy a lemezre Szandai egyik magyar népdalfeldolgozása is felkerült. Az előző projekt, amelyben Szandai zenekarvezetőként vett részt, egy mélyenszántó Bartók-hommage volt, Mathias Lévy (hegedű) és Lukács Miklós (cimbalom) társaságában.
Szandait arról az oldaláról, hogy a mai jazzhez az etno-zenei világ felől sokféle inspirációt talál, a magyar közönségnek nem kell bemutatni. Klasszikus nagybőgő szakon szerzett a Zeneakadémián diplomát, és még húsz éves kora előtt Dresch Mihály kvartettjének tagja lett. Korszakalkotó koncerteken és lemezeken hallhattuk Dresch-sel, mint például a Hungarian Bebop, az Archie Sheppel 2002-ben készült album. Ekkortájt egyre több markáns zenei egyéniséget mutató szólista kérte fel a közreműködésre, Oláh Kálmán, Bacsó Kristóf, Gadó Gábor, Balázs Elemér, Tóth Viktor, Szabó Dániel, Lukács Miklós és Dés András – utóbbiakkal beszélgetős improvizatív és zenés esteket is szerveztek (Konzervnyitó mottóval). Pályájának korai éveiben is rengeteget turnézott külföldön. Eljutott Indiába és Amerikába, valamint közreműködött David Murray, Herbie Mann, Chico Freeman, Charlie Mariano, Hamid Drake, Kurt Rosenwinkel, Chris Potter itthoni fellépésein, felvételein.
De zenéjének kapcsolódásai az európai kortárs jazz színtérhez nyilvánvalóak, ez is motiválhatta döntését, hogy idestova egy évtizede Párizsba költözött. Ott a franciaországi jazzélet színe-java mellett Szandai amerikai sztárokkal is gyakran muzsikált. Alkalma nyílt az újabb gitáros nemzedékek egyik legnagyobb feltűnést keltő képviselőjével, Nelson Verasszal is megismerkedni. Veras tinédzser korában került Franciaországba, ahol Pat Metheny mondta ki róla először, hogy milyen nagyra hivatott. Hírességek mellett (Michel Petrucciani, Gary Peacock, Mark Turner, Paul Motian, Dave Binney és Steve Coleman, hogy csak amerikaiakat emlegessünk.) tapasztalatot szerezve 2001-ben lépett elő saját néven szereplő kvartettjével és adott ki lemezeket is. A világraszóló brazil gitáros hagyományhoz (Helio Delmiro, Joao Gilberto, Bola Sete) Veras sajátosan viszonyul, első hallásra nem sok mindent lehet belőle játékában észrevenni, de ahogy ujjal penget, egyéni gesztusai, improvizációinak struktúrája távolról ismerős lehet.
A Tavaszi Fesztivál háttéranyagait megtalálja tematikus blogunkban.
Némiképp hasonló felfogásban szaxofonozik tenor és szoprán hangszeren a kubai Ricardo Izquierdo is – az afro-kubai hagyománytól eltávolodva, de azt meg nem tagadva. Ezt a Cimbiózis, Lukács Miklós zenekarának közönsége is megtapasztalhatta tavaly. A dobos Fabrice Mureau, a Szandai-kvartett negyedik tagja. Őt ugyancsak sok együttesbe hívják, kiváló alkalmazkodó képességének köszönhetően. Szandaiék zenekara eleve nem arról szól, hogy a számok többségét jegyző bőgős vagy az egyik dallamhangszeres önmegvalósításba kezdene a többiek asszisztálása mellett. A közös teremtésnek a kortárs jazz kisegyüttes formája tág teret nyújt, különösen akkor, ha a zene a tagok számára mindenekelőtt a kollaborációt helyezi előtérbe. Ezt jelzi az is, hogy a négyes új albumának címéül egy szanszkrit szót választott: a sokértelmű Sadhana ugyanis szellemi és lelki fejlődésre, a munkálkodáson keresztüli felemelkedésre utal.
