Wagner zenéje, különösen A nibelung gyűrűje kitűnő apropó a kedves élcelődésre. A zeneszerző nevét említve szinte rögtön a művek hosszára, a teljes tetralógia tizenhat órás időtartamára terelődik a szó, és még a legendás karmester, Adrian Boult is azzal tréfálkozott, hogy a háromfelvonásos „monstrumoknak” bőven elég a két szélső felvonásukat megnézni, a középsők alatt pedig kényelmesen megvacsorázhatunk.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Akik az elmúlt tizenhárom évben nézőként részt vettek a Wagner-napokon, talán jót mosolyognak ezeken a megjegyzéseken. Tudják, hogy a műalkotás idejét nem órákban és percekben mérik – ha mérik egyáltalán –, és megtapasztalhatták azt is, hogy az emberi szervezet és a szellem milyen könnyen alkalmazkodik a wagneri arányokhoz az olyan nagyszerű és izgalmas előadásokon, mint amilyenek a Fischer Ádám vezetésével kiérlelt produkciók. Ráadásul Hartmut Schörghofer méltán népszerű rendezése
idén frissített verzióban, változatlan alapkoncepcióval, de számos átalakuló részlettel kerül közönség elé.
Új lesz a koreográfia, átrendeződnek a színpadi mozgások, megújulnak a díszletelemekre vetített mozgóképek (tizenhat órányi új filmfelvétel készült e célból), a nemzetközi hírű Christian Baier személyében pedig új dramaturg csatlakozott az alkotógárdához.
Ha valaki érdeklődik a kulisszatitkok iránt, vagy maguktól az alkotóktól szeretné megismerni művészi elképzeléseiket, mindenképpen ajánlott megnézni az első előadás előtti estén, június 12-én a Ring-ciklusról készült dokumentumfilmet.
A szereposztások idén is a világszínvonalat hozzák a Müpába, ismét a legrátermettebb és jól ismert Wagner-énekeseket köszönthetjük az embert próbáló szerepekben, találkozhatunk azonban három új fellépővel is. Egyikük a jelentős basszusszerepeket rendszeresen alakító Per Bach Nissen, akit az egyik óriás szerepében láthatunk – sajnos csak A Rajna kincsében, mert történetbeli testvére, Fasolt kapzsiságtól elvakultan és a megátkozott gyűrű hatása alatt meggyilkolja őt.
A tetralógia első estéjén, A walkür egyik főszerepében, Siegmundként az ausztrál hőstenort, Stuart Skeltont üdvözölhetjük; ő szinte egyenesen a New York-i Metropolitan Operából – ahol ugyanebben a szerepben lép színpadra tavasszal – repül Budapestre. A fantasztikus tehetség, a 2018-as Simándy Énekversenyen második helyen végzett Kiss Judit Anna pedig az egyik walkürt fogja alakítani a harmadik felvonás méltán híres nyitójelenetében, szintén debütánsként a Wagner-napok történetében.
A sellőktől ellopott arany visszajuttatásán és ezáltal a világrend visszaállításán munkálkodó Wotan főistent a magyar közönség által már jól ismert, Európa-szerte sokat foglalkoztatott dán bariton, Johan Reuter alakítja A Rajna kincsében és A walkürben is. Ugyanígy egyetlen művész, Kálmán Péter viszi végig a gonosz Alberich szerepét is, az ő nevével joggal kapcsolódhatott össze a hataloméhes törpe figurája a Wagner-napok nézői számára.
Valójában eszményi, hogy e két esetben egy szerepet egy művész formál meg a tetralógia során, talán ez is egyike azon „összetevőknek”, amelyek miatt olyan erőteljesek és székhez szegezően elevenek a Müpa tetralógia-produkciói.
Annak a fajta maximalista, idealista és merész törekvéseknek a sikere ez az alkotók részéről, amelyeknek magát a remekművet is köszönhetjük, sőt amelyek a Bayreuthi Ünnepi Játékokat is életre keltették, saját kőszínházzal együtt. Alberich történetbeli testvére, a nem kevésbé álnok Mime a német Gerhard Siegel lesz, akinek ez központi szerepe repertoárjában, és ebben talán az egyik legjobb is világszerte, a New York-i Metropolitan, a Bayreuthi Fesztivál és a londoni Covent Garden legalábbis mind erre szerződtette.
És ha már a sötét erőknél tartunk, említsük meg Albert Pesendorfer nevét, aki A walkürben Hundingként, Az istenek alkonyában pedig Alberich fiaként, Hagenként lép színpadra
– utóbbi alakítását a Bécsi Staatsoperben és a Zöld dombon is ünnepelték az utóbbi években. A záródarab másik csalárd alakját, Gunthert a Hamburgi Opera tagjaként is aktív, észt Lauri Vasar kelti életre a színpadon. Siegfried szerepében szintén napjaink egyik legjobbját, Stefan Vinkét láthatjuk, ő tavalyelőttig három egymást követő évben is alakította a hőst a Bayreuthi Fesztiválon.
A walkür Sieglindéje szintén a Zöld domb egyik visszatérő művésze, a világszerte keresett Wagner-szoprán, a finn Camilla Nylund lesz. A Siegfried vándor képében megjelenő főistenét megformáló Tomsz Konieczny 2018-ban lépett fel először Bayreuthban, de idén is visszatér oda, eddig világhírű karmesterekkel készített a Nibelung-tetralógia résztvevőjeként komoly díjakat elnyert felvételeket.
Az apai paranccsal dacoló, de valójában az apa tudatalattiját megtestesítő walkürt, a fájdalmasan szép tűzvarázst kiérdemlő Brünnhildét az ünnepelt brit szoprán, Catherine Foster alakítja.
