Oly bohó mai dal, mint egy rendkívül kellemes este szerelemmel. Félreelvonulós, elutazós meglepető kellemesség, kiszakadás napirutinból. Klasszi jazzelős hangszerelés, meglepően fiatal lyányka a sok férfifiú közt orkesztileg vokalizál, de még hogy! Ám nem csak torkán áraszt, szájba is vesz instrument néhol – s teszi mi jól azt.
Zeneileg ír le ágyi estét gyertyafényvacsorától, autóúton és lepedősuhanáson át sok bájjal, kéjjel, nevetéssel, csókkal szinkópában. Pillanatokban meglepő elmélyülés, egyben kecs felbuggyanásában mosolynyi felszerelmesedés. Rámászós tekintetbe csókolás hangjában, emlékelős ágyak tolulnak. Őrült pillanatok és rendkívüli örömtánc egyhullámozásban hangoltságban vággyal.
Hangok, szavak, érzések, érintések, lélegzetek egymásonsága vibrál elmébe’ hallván e zene, mint akár pillantva emlékkép – lehet akár autósülés, parkoló, víkendház, bármi mi örömhelyszín zeneiségében elmének.
Kellemes ölelés mindenképp e kover, hétésfélperc élvezése Szomorúnak, palacknyi fehér elfröccsölésével felérő mámor.
