Donizetti-világpremier a Gramofon-toplista első helyén

Egy elveszettnek hitt Donizetti-opera világpremierje és egy világhírű japán jazz-zongorista, Aki Takase a BMC gondozásában megjelent lemeze került a Gramofon júniusi toplistájának első helyére.

1838 őszén Donizettinek három műre volt szerződése a Párizsi Operával, de tervei között szerepelt a Roberto Devereux, valamint a Szerelmi bájital átdolgozása is – a Théâtre Italien számára. Az 1838 októberében megnyílt Théâtre de la Renaissance igazgatója, Anténor Joly a Lammermoori Lucia 1839 nyarán aratott sikerén felbuzdulva új operát is rendelt az előző évben a francia fővárosba áttelepült komponistától. A zeneszerző, a direktor, valamint a két librettista, Gustave Vaëz és Alphonse Royer által aláírt szerződés az új opera, vagyis a Nisida angyala próbáit 1840 februárjára tűzte ki.

A partitúra már 1839 végén készen állt és tartalmazott néhány részletet Donizetti 1834 körül keletkezett, befejezetlen semiseria operájából, az Adelaide-ból is. Bár a szerződésben foglalt határidőket mindenki betartotta, a bemutató egyre késett. Végül 1840 májusában a Théâtre de la Renaissance csődött jelentett, így

Donizetti első párizsi operájának előadása is végleg meghiúsult.

Ezt követően a L’ange de Nisida közel 800 oldalas autográf partitúrája elkallódott, zenei anyagának csaknem felét pedig más operáiban használta fel a zeneszerző. Az egyes párizsi könyvtárakban kusza összevisszaságban heverő kottalapokat csaknem egy évtizeden át tartó, aprólékos munkával rekonstruálta egy olasz zenetörténész, Candida Billie Mantia.

A négyfelvonásos opera világpemierjére 2018 nyarán, koncertszerű formában került sor a londoni Covent Garden Operában, Sir Mark Elder vezényletével. Az opera szereplőit Joyce El-Khoury (Sylvia), David Junghoon Kim (Leone), Vito Priante (Ferdinánd nápolyi király) és Laurent Naouri (Don Gaspar) kelti életre. A Musica Rara sorozatban 2019 tavaszán tartalmas kísérőfüzettel 2 CD-n megjelent teljes operafelvétel a két koncertszerű előadás (2018. július 18, 21.) alapján készült. A bő két és fél órás zenei anyag utólagos retusálására így nem sok lehetőség adódott.

A kiváló nemzetközi szólisták fölényesen uralják a technikailag rendkívül igényes bel canto szólamokat, miközben a szereplők árnyalt zenei jellemrajzával is megajándékoznak. A felvétel kifogástalan technikai színvonala a koncertelőadás élményét nyújtja.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Újabb szenzációs névvel büszkélkedhet a BMC: a hetvenedik születésnapját ünneplő Aki Takase a magyar fővárosban rögzítette friss lemezének anyagát, és természetesen koncertet is adott kvintettjével az Opus Jazz Clubban.

Az Osakában született zongorista/komponista klasszikus zenét tanult. Előbb a kortárszene foglalkoztatta, majd érdeklődése fokozatosan az avantgárd rögtönzés és a free jazz felé fordult. Kezdetben hazájában szerzett hírnevet zenei kísérletezéseivel, majd bekapcsolódott a nemzetközi jazzéletbe. Játszott például David Murray-vel és Dave Liebmannel, de legfontosabb zenei kapcsolata természetesen férjéhez, Alexander von Schlippenbach pianistához, a német szabad jazz kimagasló alakjához köti.

Takase 1987 óta él Berlinben. A japán muzsikus a fékezhetetlenül kreatív utolsó mohikánok egyike, akinek minden megszólalása komoly figyelmet igényel. Bajos eldönteni, inkább fölényesen invenciózus, virtuóz játéka vagy jazzstílusokat és zajokat, recsegéseket bricolage-szerűen egymás mellé rakosgató dekonstruktív szellemisége nyűgözi le jobban hallgatóját. Új, Japanic nevű kvintettjével például arra vállalkozott, hogy megidézi a nagyrészt elfeledett amerikai zeneszerző, Conlon Nancarrow szellemiségét.

Az élete nagy részében mexikói elvonultságban élő Nancarrow emberi kéz számára technikailag szinte megoldhatatlanul bonyolult szerzeményeit gépzongorára írta. Ez a zenei világ ötvöződik az új Takase-lemezen egyéb intertextuális motívumokkal, így a korábban már egy másik lemezen életre keltett Fats Waller stride-játékával a Madam Bum Bum című szerzeményben.

Takase mostani vállalkozásában fontos szerep jut a zenén túli zajoknak is (Traffic Jam, Monday in Budapest stb.), valamint torzított slágerélményeknek, gutturális rappelésnek és beszédnek (Wüstenschiff), jelezve, hogy számára a muzsika fogalma nem szűkíthető a hangstúdiók és koncerttermek falai között megszólaló „szép” hangokra. Hasonlóan az olyan experimentalistákhoz, mint Mikołaj Trzaska (Danziger Strassenmusik) az utca zörejeit is beemeli kompozícióiba. Erről DJ Illvibe gondoskodik lemezjátszóival és elektromos zajkeltőivel az új kvintettben. Színpompájában vidám zene, mely egyetlen más mester vegykonyhájában sem születhetett volna meg, csakis Aki Takaséében.