Halls cukorka, jégkrém, kóla – gondolta volna, hogy ezt kéri egy világhírű tenor a koncertje előtt? A Budapesti Nyári Fesztivál egyik legnépszerűbb komolyzenei programja, a világsztár operaénekeseket felvonultató gálasorozat idén Vittorio Grigolo estjével folytatódik. Magyarországra a londoni Covent Gardenből, a Tosca Cavaradossi szerepéből érkezik. A negyvenkét éves olasz énekes ma a világ egyik legkeresettebb tenorja. Július 20-án, szombaton, este 20 órától bizonyítja majd a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is zenei meggyőző erejét, szenvedélyességét és sokoldalúságát. Vele készült interjúnkban arról is beszélt, hogy hogyan készül fellépéseire és azt is elárulta, mi kerül az öltözőjébe. Az est vendégelőadója Sáfár Orsolya lesz.
– Járt már Magyarországon, vagy először üdvözölhetjük hazánkban?
– Ez lesz a második alkalom, hogy Magyarországon lépek fel. Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. A múltkori alkalom emlékezetes maradt számomra. Nagy öröm, amikor értő közönség előtt lép fel az ember.
– Hogyan készül a koncertjeire? Van valami speciális rutinja, amihez ragaszkodik a koncertjei előtt? Többet pihen, esetleg többet gyakorol?
– Nagyon sok fellépésem van szerte a világban, éppen ezért az utazásaim során már kitapasztaltam, hogy mi segít nekem. A legjobb az, ha ilyenkor csendben maradok. Nem beszélek. Útközben, vagy amikor megérkezem a helyszínre, mindig végighallgatom a koncert teljes programját. Ha tehetem, elmegyek sétálni, mert az segít kikapcsolni. De a koncert előtt egy nappal egyáltalán nem beszélek. A fellépésem napján délelőtt még gyakorolok, de utána a csendé a főszerep. Ez a legfontosabb. Lelkileg és fizikailag is így tudok a legjobban rákészülni minden egyes koncertemre.
– Sokszor lehet hallani, hogy valaki csak egyfajta ásványvizet iszik, azt is csak hidegen, vagy csak szobahőmérsékleten, vagy egzotikus gyümölcsöt kér, esetleg édességet. Volt valami speciális kérése a szervezőktől?
– Lehet, hogy furcsa, amit most mondok, de Halls cukorkát, jégkrémet és kólát szoktam kérni. Egyszer láttam, hogy Luciano Pavarotti is ezt itta a fellépése előtt és átvettem tőle ezt a szokást. Nevezhetjük akár a rituálémnak is, amihez ragaszkodom. Illetve, mindig kérek egy kávégépet, néhány friss szendvicset és gyümölcsöt.
– Otthonosan mozog a világ leghíresebb operaházaiban, a naptárja évekre előre tele van. Van még olyan eset, hogy lámpalázas?
– Én inkább jó értelemben vett feszültségnek nevezném azt, ami minden fellépésem előtt bennem van. Ez kell ahhoz, hogy az ember tisztában legyen azzal, mi is történik vele, körülötte. Ez inspirál arra, hogy mindig jobb és jobb akarjak lenni. De nem vagyok robot, egészen addig a pillanatig, amíg el nem kezdek énekelni, nem tudom megmondani előre, hogy milyen lesz este. Arra mindig szigorúan figyelek, hogy ne üljek rá a korábbi eredményeimre és még véletlenül se forduljon meg az a fejemben, hogy „menni fog ez”.
Mindig maximálisan felkészülök minden egyes fellépésre.
Sokan azt gondolhatják, hogy egy olyan hivatás, mint az enyém, nem túl kreatív, mert ugyanazokat a darabokat ismételjük. De ez nem így van. Emberek vagyunk, lelkünk van, és ez mindent megváltoztat. Minden egyes koncert más és más. Ahogy a közönség is. Mindig más érzelmek törnek elő, és pont ez teszi különlegessé ezeket az estéket. Szeretem ezt a fajta a feszültséget, ami egyszer csak színtiszta adrenalinná alakul át.
– Dolgozott már együtt magyar zenészekkel, énekesekkel?
– Ez lesz az első alkalom, hogy magyar kollégákkal lépek fel. Nyitott vagyok az együttműködésre, lenyűgöz, amikor különféle stílusok és kultúrák találkoznak. Számomra nagyon fontos, hogy más művészekkel dolgozhatok. Ezek a tapasztalatok mindig új színt, új megközelítést hoznak a munkámba, amiért hálás vagyok. Rengeteg inspirációt szerzek ilyenkor.
– Készül esetleg valamiféle meglepetéssel a budapesti gálakoncertjére?
– Én mindig tele vagyok meglepetésekkel. Mindig figyelek a közönségre, hogy élvezik-e az előadást. Ezek ugyanis nagyon különleges pillanatok.
A művész a színpadon megnyitja a szívét.
Éreznem kell, tudnom kell, hogy egy hullámhosszon vagyunk-e. Ezen múlik ugyanis, hogy milyen élménnyel távoznak a koncertről. Az a célom, hogy aki eljön a koncertemre, mindig mosolyogva emlékezzen vissza erre az élményre.
– A koncert után lesz ideje egy kis városnézésre?
– Sajnos nem, igencsak feszes a naptáram nyáron. Rögtön indulok is tovább, mert kezdődnek a Traviáta próbái. Veronában állítjuk színpadra Verdi remekművét. Franco Zeffirelli kiváló rendező sajnos meghalt a premier előtt, így Placido Domingo-ra és rám marad a feladat, hogy a mester elképzelése szerint jöjjön létre az előadás. De remélem, hamarosan visszatérek Budapestre és lesz időm felfedezni ezt a csodálatos várost is.
