A Szent Efrém Férfikar és Márkus Tibor zongoraművész lemezei a Gramofon toplistáján

Két olyan előadói együttes került a Gramofon toplistájának második helyére, melyek a maguk műfajában nemcsak hogy a legjobbak közt vannak, de hosszú ideje tartó fennállásuk alatt igazán egyedi hangot alakítottak ki.

A lemezbemutató nagykoncertig is nagyszabású turnén népszerűsítette az Angyalszárnyak műsorát a Szent Efrém Férfikar, Fertőszéplaktól a Balaton-part több állomását követően Nyírbátorig, és talán nem nagy merészség, hogy a Sziget Fesztiválon is bemutatták. Sok nyelven számos nép szakrális zenéjéből ad ízelítőt a felvétel, s ezúttal korántsem az ismeretterjesztést kell értékelnünk ebben, hiszen afféle „best of…” összeállítás.

A Szent Efrém Férfikar fennállásának 15. évfordulója alkalmából (2017-ben, a BMCben) rendezett hangversenyen teszteltették a közönséggel a műsort, s így kialakult egy, az előadók és a hallgatók által egyaránt támogatott sikerlista. A népszerű tételek további népszerűsítését szolgálja tehát elsősorban ez a Budapest- Gazdagréti Szent Angyalok Templomban készült felvétel.

A vallásos tematika semmiféle előfeltételt nem kíván a hallgatótól, aki – származzon a világ bármely részéről, s tartozzék bármely egyház vagy mozgalom kötelékébe – elsődlegesen zenei élményként fogadja a produkciót.

Amely élvezhető a szöveg értése nélkül is (bár a kísérőfüzet kielégíti az érdeklődő tudásszomját), és semmiféle jeles napi kötöttsége sincsen. Tehát bárhol, bármikor…

Az énekfolyamot három Harang ima tagolja (mindhármat Bubnó Lőrinc jegyzi), olyan hangolt csengőket hallunk, amelyek egyházi gyakorlatban „az imádásra való felhívás eszközei”, és otthonosak a Szent Efrém Férfikar hangversenyein is. Az előadók közül többen szerepelnek átiratkészítő, átdolgozó minőségben, vagy akár saját mű szerzőjeként is. Bubnó Tamás megzenésítésében hallhatjuk a 127. zsoltárt, és örömmel fedezzük fel a programban Sáry László Zsoltárkánonját, mintegy a kortárs magyar zeneszerzés képviseletében.

Fennállása óta különböző létszámú kórusként láthattuk-hallhattuk a Szent Efrém Férfikart – ez a felvétel nyolc előadó teljesítményét rögzíti. Énekükön érződik az összeszokottság, s a zenei anyanyelvi biztonság valamennyi idegen nyelvű szövegű tétel esetében is. Minden ima, fohász egy-egy zenei megnyilatkozás, követhető formai felépítettséggel. A hangok összhangja tud homogén tömbbé alakulni, ugyanakkor a hangszínek különbözősége jól érvényre juttatja akár a polifon szerkezeteket, akár pedig a dallam-kíséret viszonylatot egy-egy motívum erejéig.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Márkus Tibor zongoraművész-zeneszerző együttese, az Equinox 1993-as alakulása óta egyre markánsabb arcéllel, egyre kiforrottabb produkciókkal van jelen a hazai jazzéletben. Örömmel követhetjük Márkus alkotóművészi fejlődését, amelynek lényege, hogy

a megszokott sablonokból kilépve mind bátrabban kísérletezik, tágítja horizontját.

Míg az eredeti kvartett tagadhatatlanul – és egyébként vállaltan – John Coltrane és Wayne Shorter köpönyegéből bújt elő, az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre inkább körvonalazódik az „Equinox-hangzás”, amelynek vannak ugyan szerencsésebb és kevésbé szerencsés megnyilvánulásai, de a sajátjuk, s ez mindenképpen üdvözlendő. A magyar jazz közép- és idősebb generációjának – néhány kivételtől eltekintve – még mindig problémája, hogy évtizedekkel korábban tanult patternekből építkezik, s ezért túlságosan kiszámítható. Ezért is hallgattam örömmel az új Equinox-albumot, amely a Budapest Jazz Clubban rögzített 25. születésnapi koncert részleteiből, illetve stúdiófelvételekből nyerte el végleges formáját.

Márkus zenekarvezetőként megengedte magának azt a luxust, hogy a kilenc kompozícióból hármat nem ő jegyez, s ezek nem is amerikai örökzöldek, hanem magyar zenésztársak alkotásai. Közülük Juhász Gábor a hazai jazz talán legérzékenyebb „kamaramuzsikusa” (On Wheels); Kovács Linda énekesnő egyre figyelemre méltóbb, egészen egyedi tónusú zeneszerző (Solitary); Prieger Zsoltot pedig más műfajból (az Anima Sound System frontembereként) ismerhetjük, de már ezerszer bizonyította, hogy mennyire innovatív zeneszerző (Good Luck Boy).

Az érzékeny, szövegcentrikus megközelítés is kifejezetten előnyére válik a lemeznek. Eszes Viktória és Kovács Linda mellett egy-egy szám erejéig Molnár Enikő, Király Martina és Winand Gábor hangja is gazdagítja a soundot, miközben Enyedi Sugárka, Kanizsa Georgina, Király Martina és Németh Tamás szövegei is jónak, ízlésesnek mondhatók. A hangszeres közreműködők – bár helyenként virtuózan szólóznak – ezúttal szándékosan nem kaptak főszerepet: a két szaxofonos (Elek István, Zana Zoltán) és a ritmus-szekció (Csuhaj Barna Tibor, Jeszenszky György) is professzionálisan, hibák nélkül teljesít. Említést érdemel, hogy a címadó dalban az a Héder Imre szaxofonozik, aki alapítója volt az Equinoxnak.