Ezt érdemes tudni a Bartók Világverseny repertoárjáról

Dráfi Kálmán és Kemenes András - zongora mesterkurzus - fotó: Felvégi Andrea

A Bartók Világverseny kötelezően választandó repertoárján Liszt, Bartók, Dohnányi, Brahms, a bécsi klasszika, a romantika és a múlt századforduló szerzőinek művei szerepelnek. A zenekari döntőben Liszt és Bartók versenyművei hangozhatnak majd el, de hogy melyik kerül be a műsorba, az attól függ, mely három indulót választja a zsűri a szóló döntő után. A középdöntőben pedig a tavalyi zeneszerzés kategória két magyar díjazottjának műve is szerepel.

Az előzetes, videós válogatáshoz a Bartók Világversenyre jelentkező zongoristáknak Bartók BB70-es szvitjének első vagy második tételét, valamint egy tetszőleges Liszt-etűdöt kellett bemutatniuk, az előzsűri ennek alapján állította össze az indulók névsorát.

Ide kapcsolódik:
14 magyar versenyző a Bartók Világversenyen

A szeptember 9-től zajló elődöntőkön legfeljebb 20 percet játszhatnak a versenyzők, három szerzeményt kellett választaniuk: egy Bartók által zongorára komponált művet vagy annak egy vagy több tételét; egy Dohnányi-darabot vagy Brahms opus 10-es balladái közül az elsőt, a másodikat vagy a harmadikat, valamint egy kompozíciót Liszttől a Transzcendens etűdök, a Paganini-etűdök, a Három hangversenyetűd vagy a Két hangversenyetűd című ciklusokból.

A középdöntőkben szintén legalább három műsorszámot adnak elő legfeljebb 30 percben. Választaniuk kellett egy Bartók-művet az alábbiak közül: Improvizációk magyar parasztdalokra, Táncszvit, Szonáta, Szabadban. Emellett a bécsi klasszikusok, azaz Haydn, Mozart vagy Beethoven egyik zongoraszonátájának egy vagy két tételét is be kell mutatniuk, valamint a tavalyi, zeneszerzőknek megrendezett Bartók Világverseny díjnyertesei közül Dobos Dániel Drumul Dracului (Az Ördög útja) című kompozícióját vagy Stark János Mátyás Toccata című darabját.

Ide kapcsolódik:
Dobos Dániel nyerte az idei Bartók Világversenyt

A szóló döntőben ugyancsak legfeljebb 30 percet játszhatnak a versenyzők, legalább két műsorszámmal: ezek közül az egyiknek a zenei romantika korszakának valamely komponistájától kell származnia, a másiknak pedig Ravel, Debussy, Rachmaninov, Prokofjev, Szkrjabin vagy Stravinsky egy szerzeményének kell lennie.

Bartók Világverseny 2019 – fotó: Felvegi Andrea

A nagyzenekari döntőhöz kötelező művek sorából már tudni, hogy a jelentkezők közül mennyien választották egyiket vagy másikat: Liszt I. zongoraversenyét 36,4 százalékuk, a másodikat 9,1 százalékuk, Bartók I. zongoraversenyét szintén 9,1 százalékuk, a másodikat 21,2 százalékuk, a harmadikat pedig 24,2 százalékuk vállalta.

Azt, hogy a harminchét jelentkező milyen repertoárt állított össze, ide kattintva az egyes versenyzőkre kattintva lehet megtekinteni. A zongoraversenyeket a döntősök a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével adják majd elő.

Korabeli felvételek nyomában

Ami a korabeli hangfelvételeket illeti, Bartók több műve hallható a szerző játékával, a versenyen választható II. zongoraversenye például egy 1938-as rádióközvetítésen, de sajnos rossz hangminőségben maradt fenn. Mégis, amint Erwin Poelstra zongoraművész és tanár a blogjában írja, ez a felvétel legalább

„bepillantást ad abba, hogy Bartók hogyan játszotta az egyik legfontosabb zongoradarabját.”

Liszt műveiből nincs saját előadásában hallható változat, mivel bár hangot már 1877-től sikerült rögzíteni, az első épphogy élvezhető minőségű felvétel csak 1885-ben született meg (a Liszt halála előtti évben), de az is gyorsan tönkrement.

A nagyzenekari döntőhöz választható másik Bartók-művet, az I. zongoraversenyt Budapesten 1928-ban mutatták be, a Filharmóniai Társaság Zenekarát Dohnányi Ernő vezényelte. Tóth Aladár zenekritikus 1928-ban a márciusi Zenei Szemlében ezt írta:

„Aki átélte a zongorakoncert első és utolsó tételének egyenes vonalban előretörő, feltartóztathatatlan muzikális sodrát, az önkéntelenül valami megingathatatlan vas-sínnek érzi ezt az új formát, melyen robogó vonatként száguldja be a képzelet Bartók költészetének grandiózus birodalmát.”

Egy hónappal korábban az Egyesült Államokban is debütált a zongoraverseny, a Carnegie Hallban a Cincinnati Szimfonikus Zenekart Reiner Frigyes, Bartók volt tanítványa és barátja vezényelte. A szólót, akárcsak a Frankfurt am Main-i 1927-es ősbemutatón, Budapesten és New Yorkban is maga Bartók Béla játszotta.

„Ebben a műben a zenekar és a zongora teljesen egyenrangú: szinte szünet nélkül, kéz a kézben vállalják a játékot, és osztoznak a motívumokon, átveszik egymás kezdeményezéseit. A mű megszólaltatására csak azok képesek, akik nemcsak manuálisan, de vad temperamentummal tudják legyőzni a Bartók szerint is nagyon nehéz szólamot” – írja honlapján a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

A következő felvételen Bartók adja elő a Két román táncból az elsőt, amely hallható lesz a Bartók Világverseny elődöntőjében is.

A választható darabok szerzői közül Bartók és Dohnányi pályafutása, személyisége és zenéje nem is lehetett volna különbözőbb, nem meglepő tehát, hogy a zongorajátékuk is az. A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri főépületének 1907-es megnyitó hangversenysorozatán mindketten felléptek: Dohnányi saját zongoraversenyét játszotta, Bartók pedig Volkmann Konzertstückjét, a korabeli lapok szerint „kissé keményen”.