Egy kevéssé ismert 20. századi mesternek, Pituk József Viktóriánnak az Isteni színjátékhoz készített illusztrációi láthatók a Párbeszéd Házában október közepéig. A tussal és ecsettel készített, bravúros rajztudásról árulkodó képek mellett Babits fordításának gyönyörű sorai segítik az eligazodást.
Pituk József Viktórián 1906-ban született a felvidéki Selmecbányán. A Képzőművészeti Főiskolát 1928 és 1932 között végezte Glatz Oszkár növendékeként. 1943-ban első díjat nyert a főváros által kiírt grafikai pályázaton, de később, a szocializmus évtizedei alatt már egyetlen díjat sem kapott. Az életrajzban nyugati, zömében olaszországi kiállítások sora, valamint egy 1975-ben Milánóból elhozott nagydíj jelzi, hogy művészetét a vasfüggönyön túl elismerték.
Kiállításai azért itthon is lehettek, üvegablakait pedig a mai napig megcsodálhatjuk számos templomban, így például Budapesten a Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában és az Örökimádás templomban, vagy Kaposváron a Szent Kereszt-templomban. 1991-es halála óta is több tárlatot rendeztek műveiből, 2002-ben például az esztergomi Keresztény Múzeumban, ahol hagyatékát őrzik. Innen származik a Párbeszéd Házában most bemutatott anyag is, mely a néhány képen látható datálás alapján a 70-es évek vége és a 80-as évek eleje között született.
A Ház dísztermében szépen elkülönülten, a paszpartuk színei által is megkülönböztetve sorakoznak a lét három szférájához készült képek. Baloldalt a Pokol sötét tónusú, drámai illusztrációi láthatók, szemben, az egykor kápolnaként szolgáló terem szentély-részében a Purgatórium képei következnek, míg jobb oldalon a Paradicsom jeleneteinek egyre hígabb tussal fölvitt, víziószerű ábrázolásai követik egymást.
„Pituk még ahhoz a nagy felkészültségű művésznemzedékhez tartozott, akik mertek és tudtak is ábrázolni. Rajztudása Szalay Lajoséval vetekszik. Az Isteni színjáték jeleneteit is bravúros technikai tudással és nagy kifejezőerővel adja vissza ezeken a tusképeken, amelyeket eredetileg minden bizonnyal egy könyv illusztrálására szánt. Érdekesség, hogy az egyik képen egy kávéfoltot fedeztünk fel, ez azonban nem tartott minket vissza a kiállításától, hiszen ezzel még közelebb érezhetjük magunkat az alkotóhoz és az alkotás folyamatához” – mondta Kákonyi Júlia, a Párbeszéd Házában működő, s e kiállítást is szervező Faludi Galéria művészeti vezetője.
A Párbeszéd Háza egyik különlegessége, hogy díszterme nemcsak tárlatok, de egyúttal koncertek helyszíne is. Itt csendültek fel szeptember 15-én este azok a Sylvia Leidemann által Sopronban, Győrött és Pannonhalmán feltárt barokk dallamok, amelyeket minden bizonnyal először hallhatott ember a 18. század óta.
Az evangélikus és jezsuita egyházzene e lappangó gyöngyszemeiből CD is megjelent. A lemezbemutató hangverseny, melyet számomra Andrejszki Judit éneke és az uruguayi hegedűművész, Gastón Gerónimo játéka tett felejthetetlenné, egyúttal lehetőséget adott a Pituk József műveiben való elmerülésre is. A teltházas koncert után sokan maradtak még, hogy közelebbről is szemügyre vegyék őket.
Ahogyan a barokk koncert elfeledett művek előásásáról, leporolásáról és felmutatásáról szólt, úgy a Faludi Galéria egyik fő törekvése is az értékes, de kevéssé ismert életművek bemutatása. Pituk József Viktórián mostani tárlata ebbe az áramlatba illeszkedik, mint ahogyan a közelmúltban hasonló szándék állt Thuronyi István, Boksay József és Kákonyi Konstantina munkáinak kiállítása mögött. A galéria másik célkitűzése kortárs alkotók bemutatása – az előző évadban ide tartozott Szuromi Imre tárlata, valamint az Amit alkottam, jó címmel kiírt pályázat legjobb műveiből nyílt kiállítás.
