Egyedülálló barokk kották kerültek elő Sopronból és környékéről

Sylvia Leidemann

A 17-18. századi barokk Sopron muzsikája elevenedik meg a Párbeszéd Házában szeptember 15-én, vasárnap este. A Sylvia Leidemann által soproni, győri és pannonhalmi egyházi gyűjteményekben feltárt, eddig kiadatlan zenei anyagot a lemezbemutató koncerten korhű hangszereken hallhatjuk az Encuentros vokális együttes és neves szólisták közreműködésével.

Sylvia Leidemann argentin-magyar származású zenetörténész, csembalóművész és karnagy hat éven át kutatta a soproni evangélikus levéltár zenei archívumát, valamint a győri Archivum Musicale Cathedralis és a pannonhalmi Musicotheca Jesuitica anyagát. Vizsgálódásai során ez idáig kiadatlan zenei anyagra bukkant, melyből egy lemezfelvétel, továbbá egy kottakiadvány is született 17-18. századi barokk zene Sopronból címmel.

A zenetörténetileg egyedülálló kiadvány kottái a 17. és 18. századi Sopron aktív zenei és kulturális életéről tanúskodnak. A zeneművek között megtalálhatók egyházi, valamint hangszeres, kamarazenei darabok is (szonáták, szimfóniák, concertók).

A 15-i hangversenyen fellépő Encuentros (Találkozások) énekegyüttes az akkor magyarországi továbbképzésen részt vevő Sylvia Leidemann kezdeményezésére alakult 1986-ban, zömmel a Zeneakadémia akkori, karvezetés szakos hallgatóiból. Műsorát spanyol reneszánsz, latin-amerikai népzenén alapuló, a cappella és hangszerkíséretes kórusművek alkották. Az együttes a kilencvenes évekig rendszeresen fellépett itthon és külföldön, rádió-és televíziófelvételek szereplője volt. Néhány évi szünet után az Encuentros 2009-ben újrakezdte működését az alapító karnagy és az eredeti tagok – addigra mind hivatásos zenészek –, valamint néhány újabb, lelkes muzsikus közreműködésével.

Az Ars Sacra Fesztivál programjába is illeszkedő koncerten az énekegyüttest korabeli hangszereken játszó barokk zenekar egészíti majd ki, melynek koncertmestere az uruguayi Gastón Gerónimo, s melyben csembalistaként és orgonistaként Sylvia Leidemann is közreműködik. A hangverseny énekes szólistái Andrejszki Judit, Kemény Kinga, Stefán Tünde, Pivarcsi Gábor és Mokán László lesznek.

Mások mellett Tomasso Guzzo, Wohlmuth János, Koseck Michael és Cristhoph Stolzenberg darabjait hallhatjuk. Több darabnak nem ismerjük a szerzőjét. Sylvia Leidemann elmondása szerint ennek gyakran az az oka, hogy a kottamásoló egyszerűen elfelejtette odaírni. A fontos a templomban való zenei szolgálat volt, a szerző személye akkoriban másodlagosnak számított – magyarázta.

A lemezen szereplő darabok jelentős része a soproni gyűjteményből származik, egy-egy darab forrása volt a győri és a pannonhalmi corpus. A soproni evangélikus levéltár zenei archívuma egyrészt Sopronban írt és előadott műveket tartalmaz, másrészt viszont olyan műveket is találhatunk benne, amelyek Európa más vidékeiről származnak, és a soproni gyűjteményen kívül talán sehol másutt nem lelhetők fel.

A győri székesegyház kottaanyaga (Archivum Musicale Cathedralis) a leggazdagabb egyházzenei kottagyűjtemény a mai Magyarországon. Nagy számban tartalmaz miséket, antifónákat, zsoltárokat, himnuszokat különböző zeneszerzőktől (például Johann Patzelttől, aki a soproni jezsuita iskolában működött). A gyűjteményben található továbbá hangszeres zene: szimfóniák, szonáták különféle gazdag hangszerelésben. A püspöki palotában gyakran voltak zenedélutánok, amelyeken világi dalok, kórusművek hangzottak el. Ezek kottái ma a székesegyház zenei gyűjteményében találhatók. A barokk kor zeneművei még az 1830-as években is megszólaltak a székesegyházban.

A Musicotheca Jesuitica története a 18. századig megy vissza. A jezsuita rend 1709 és 1773 (a rend megszűnése) közötti jelentős zenei tevékenysége nyomán értékes anyag maradt fenn. A kották a győri Szent Ignác-templomból 1871-ben kerültek át Pannonhalmára, az apátsági könyvtárba. A kottagyűjteményben több mint 150 mű lelhető fel, főleg kézzel írott, továbbá leginkább német és osztrák kiadású kották az említett időszakból. Közülük sok azóta bizonyosan nem hangzott el. A válogatásba az akkoriban kiadatlan, a jezsuita zenei gyakorlat számára kézzel másolt művek kerültek.