Az ara kicsit koros, 1897-ben született, de nevéhez híven évről évre megfiatalodik. A legendás Juventusról van szó, amelyet a rajongók sokféle becenévvel emlegetnek, például így: Itália menyasszonya. Megnyugtató: a torinói csapat ismét az élen áll az olasz futball-ligában. Hogyan kerül egy koncertajánlóba a foci? Úgy, hogy a november 1-jei hangverseny karmestere, római születése ellenére, nagyapai örökségképpen szenvedélyes Juve-szurkoló.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Speranza Scappucci még nem világsztár, de a legjobb úton halad afelé, hogy az legyen, a nemzetközi zenei életben pedig bő évtizede intenzív a jelenléte. Zongoristának készült, a római Santa Cecilia Akadémia után a New Yorki Juilliard School of Music növendékeként szerzett mesterdiplomát – tanult a híres Bartók-tanítványnál, Sándor Györgynél is. Foglalkozott kamarazenével, megismerkedett a dalirodalommal. Valaki azt tanácsolta, forduljon a korrepetitori munka felé, sajátítsa el, hogyan kell az énekeseket felkészíteni a színpadi fellépésre, együttműködni a zenekari muzsikusokkal.
Amikor a Bécsi Állami Operaház az olasz repertoárban otthonos korrepetitort keresett, jelentkezett, és őt választották. 2005-ben jelezték: Riccardo Muti jön a Figaro házassága premierjét vezényelni. Speranza kérte, osszák be a karmesterrel együtt dolgozó művészek csoportjába. A maestro elégedettségét jelzi, hogy meghívta asszisztensének a salzburgi Pünkösdi Fesztiválra. Mellesleg egy alig ismert Cimarosa-opera recitativóit is csembalóznia kellett. „Három nap alatt tanultam meg a darabot” – emlékezett egy interjúban. Muti pedig így nyilatkozott róla: „nagyon komoly muzsikus”. Dolgoztak együtt Bécsben, Salzburgban, majd 2010-ben a Metropolitan Operában, Verdi Attilájában. 2011-ben a Nabucco került sorra a Római Operában, Muti azonban betegség miatt késett. Az igazgató kérdezte, vagy inkább kijelentette: meg tudod csinálni?
Azt kellett tehát eldöntenie, feláll-e a dobogóra Riccardo Muti helyett. Bár egyetemi előadásokat korábban is dirigált, ez volt az igazi karmesteri debütálása.
Speranza Scappucci, úgy látszik, jó beugró. A 2017-es Bécsi Operabálon Szemjon Bicskov vezényelte volna Jonas Kaufmann produkcióját. Ám Bicskov is megbetegedett. A tévéközvetítés milliós publikumát és a tenort elbűvölte Speranza derűs személyisége és az a természetes kapcsolat, amelyet a zenészekkel sikerült kialakítania. Ki tudja, a színfalak mögött talán fociról is szó esett… A báli zenekarban az Opera, illetve a Bécsi Filharmonikusok tagjai játszottak, köztük Rácz Ödön. A kiváló nagybőgős szólólemezét idén jelentette meg a Deutsche Grammophon Speranza Scappucci vezényletével, a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével.
Scappucci a hangversenyen Schubert 1. szimfóniája mellett zenetörténeti ritkaságot is vezényel: Donizetti Requiemje különleges alkotás, amelyet a nagy operaszerző pályatársa és barátja, a fiatalon elhunyt Bellini emlékére kezdett írni 1835-ben. Akkor a komponálás munkája rövid idő után félbeszakadt, s a darab csak több évtizeddel később, 1870-ben szólalt meg először – orgonakíséretes változata is abban az esztendőben jelent meg. A gyászmise modern kori karrierjét a partitúra kiegészítése indította el, az 1970-es éveket követően. A Requiem mostani előadása szervesen kapcsolódik a naptár kínálta alkalomhoz, hiszen a koncert november 1-jén, mindenszentek ünnepén, halottak napja előestéjén hangzik el.
„Nem voltam csodagyerek” – mondja magáról. A római egyetemen angol és francia irodalmat, költészetet és filozófiát is hallgatott. Ma is tanulással tölti minden szabadidejét. A történelmi operák hőseit alaposan elemzi. Amikor a párizsi Théâtre des Champs Élyséesben Donizetti operáját, a Maria Stuardát (Stuart Mária) vezényelte, tanulmányozta a Tudor-kort, hogy minél pontosabban értse az opera karaktereit, a szereplők érzelmileg összetett szerelmi háromszögét. „Mária elsősorban emocionális és nem politikai okokból érzi magát áldozatnak, ezt a zene is kifejezi.”
Egykedvűen fogadja, ha impozáns vörös hajkoronáját hozzák szóba, de ha azt kérdezik, vajon egy karmesternő másként közelíte a művekhez, kissé ingerülten vág vissza: egy női hegedűs nem úgy játssza-e a szólamát, mint egy férfi? 2017 óta a vezető vendégkarmesteri posztot tölti Liège-ben, az Opéra Royal de Wallonie-ban. Mondják: a közönség azt szeretné, maradjon ott örökre. Az igazgató azonban tisztán lát: „sokkolni fog, ha elhagy bennünket, de már érezzük, hogy készülődik…”
