2019-ben a Halmos Béla-vándordíjat először vehette át vajdasági népzenész. Csonka Ferenc mesélt nekünk gyerekkorról, tanításról, zenélésről és közelgő koncertjéről, melyet a Hagyományok Háza Mesterek és tanítványok sorozat keretein belül tart.
– Emlékszel, melyik volt az első dal, amelyről úgy érezted, igazán a szívedből játszod?
– 11 éves koromban vettem részt először népzenei táborban, amelyet akkor Óbecsén szerveztek meg nem messze attól a tanyától, ahol felnőttem. Itt belecseppentem a táncházas közegbe. Bácskai népdalokat tanultunk Szabó Árpádtól, a Batyu Együttes prímásától. Akkor ismerkedtem meg az Árok partján kácsatojás kezdetű, régi stílusú gombosi népdallal. Egyszerűsége ellenére azóta is előszeretettel muzsikálom mindig, amikor bácskai vagy dél-alföldi muzsikát játszom.
– Hol nőttél fel? Hogy kerültél kapcsolatba a népzenével, és a későbbiekben hogy vált ennyire meghatározóvá az életedben?
– Egy Óbecse melletti tanyán nőttem fel földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó családban, ahol a mindennapi munkából én is kivettem a részem gyerekkoromtól kezdve. Az állatok körüli feladatok, a kaszálás-kapálás a mindennapjaink részét képezték. Maradjunk annyiban, hogy az istállószag nem idegen a számomra.
Tehát annak a paraszti kultúrának, amelynek egy vékony szeletét kiragadva létrejött a táncházmozgalom, magam is a részese voltam.
Időnként egyébként zentainak tituálnak, mert ott anyakönyveztek, de Zentára szó szerint csak megszületni vittek, nem laktam ott egyetlen napot sem. Szabadkára főiskolai tanulmányaim idején költöztem fel, és jelenleg is ott élek.
A zenébe nem volt nehéz belesodródni, hiszen zeneszerető család voltunk, vagyunk. És ez a magja mindennek. Öten vagyunk testvérek, ebből négyen zenészek lettünk. A bátyám könnyűzenét játszik, a húgom Újvidéken végezte el a Zeneakadémiát, az öcsém pedig jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Apai nagyanyám és az ő négy testvére szintén mind zenészek voltak. A már említett népzenei tábor után hamarosan befogtak muzsikálni és prímáskodni különböző zenekarokba, 13 évesen pedig zenekarostól már néptáncegyütteseket kísértem kisebb-nagyobb rendezvényeken.
– Ma már két állandó zenekar tagja is vagy, melyek közül az egyik a saját zenekarod, emellett tanítasz is. Hogy látod, a fiatalabbak mennyire fogékonyak a kultúrának ezen szegmensére?
– A szegedi Rozsdamaró, valamint a Vajdaságban működő, nevemet viselő zenekarnak vagyok a prímása. A Rozsdamaró zenekarba néhány évvel ezelőtt hívtak meg muzsikálni, a vajdasági zenészekkel pedig nyilvánvalóan sokkal régebbi a kapcsolatom. Emellett, alkalmi jelleggel, gyakran játszom más magyarországi és vajdasági zenekarokkal, zenészekkel is.
Úgy gondolom, hogy a mai gyerekek is nagyon fogékonyak, de a felpörgött élettempó és hatalmas információ-mennyiség miatt sokfelé oszlik a figyelmük. Így nekünk, tanároknak a feladatunk, hogy ebben a hatalmas információ-áradatban a megfelelő irányba tereljük a gyerekek figyelmét és érdeklődését.
– Halmos Béla-díjas lettél idén. Fontosak számodra ezek az elismerések?
– Itt a déli végeken – akár Dél-Magyarországon, akár a Vajdaságban -, néha úgy érezzük, hogy kívül esünk a táncházmozgalom fősodrától, eseményeitől. Azonban, a szakmai díjak, mint amilyen a Halmos Béla-vándordíj is, ezt megcáfolják, hiszen ez is bizonyítja, hogy figyelnek ránk, és elismerik munkásságunkat, és hogy
szakmailag jó úton járunk.
– Október 27-én lesz egy egészestés koncerted a Hagyományok Házában, melynek címe Mély. Mit takar a név, kikkel érkezel, mi az este szervezőereje?
– Az idei évben jelent meg a Rozsdamaró zenekar Mély, valamint Csonka Ferenc és zenekarának Katonasors. Emlékezés a Délvidék I. világháborús áldozatai előtt című lemeze. Mivel a koncert gerincét e két lemez zenei anyaga fogja adni, így a címben is ez jelenik meg, mely arra utal, hogy a minél autentikusabb előadásmódra törekszünk, sallang nélkül adjuk elő azt a muzsikát, melynek gyökere a paraszti kultúrából ered.
Megfelelve a Mesterek és tanítványok koncertsorozat koncepciójának, az előadás a Rozsdamaró zenekar mellett Varga Orsolya, a Pendergő tamburazenekar és Tillinkó Luca fogja színesíteni. A Pendergő tamburazenekar prímását, azaz öcsémet, Csonka Balázst én irányítottam a népzene útjára, Luca pedig az egyik tanítványom, aki fiatal kora ellenére figyelemreméltó eredményeket ért el máris.
A fellépők teljes névsora:
Varga Orsolya, Tillinkó Luca, Papp László, Lajkó Levente, Nagy Gábor, Králik Gusztáv, Kisgyőri Krisztián, Pendergő tamburazenekar, Csonka Ferenc.
