A hév állomásáról Szentendre belvárosa felé tartva az első zenei emlékhely, amire a sétáló rábukkan, egy 19. századi földszintes polgárház. A Barcsay Jenő Gyűjtemény otthonaként vált közismertté (bár a blogger, amikor a közelmúltban arra járt, tartósan zárva találta…), de egy másik művészeti ág kiválóságához is kapcsolódik.
Mint egy emléktábla is tudósít róla, itt született 1824. december 3-án Stéger Ferenc operaénekes, tenorista, akit a szakirodalom gyakran illet az „Erkel énekese” titulussal. Nem mindennapi pályáját nyomon követve a blogger „a 19. század magyar Pavarottija” elnevezést is indokoltnak találná…
A szülőház egy német eredetű polgárcsalád tulajdona volt, a Stéger család tőlük bérelte a jobb oldali, kisebbik házrészt. Az énekes édesapja, Stéger Xavér Ferenc a szentendrei patika tulajdonosa magyarországi sváb, édesanyja, Polák Antónia poroszországi német származású volt. A nevezetes fiú születésének anyakönyvi bejegyzésére is sikerült rábukkanni.
Gyökereiről az 1910-ben kiadott Erkel-emlékkönyvben Fabó Bertalan meséli, aki az információkat közvetlenül Stéger Ferenctől kapta és minden bizonnyal látta azokat a képeket is, amelyekről beszél:
„Régi szentendrei patrícius-családból származik; atyja a szentendrei gyógyszertár tulajdonosa, Franz Xav. Stéger; anyai nagyatyja Freiherr von Pollák volt, akinek tizenegy leánya közül egyiket a Stéger atyja vette nőül; a családi képek sorozata majdnem másfélszáz esztendőnek történetét illusztrálja. A nagyapán (XVIII. század vége) még hajporos copf és csipkés ingmell, az apán az empire utáni kornak magas gallérja, nyakkendője és frakkja; a széparcú anyán csipkés-fodros nagy kalap, kivágott keblű, elég magas derekú ruha; bizony magyarországi polgárcsaládnál ilyen családi képsorozat nagy ritkaság.”
Stéger Ferenc mint serdülő fiú családi körben német szót hallott, de a városban magyart és szerbet is. A helybeli tanodában elkezdett tanulmányait Budán és Jászberényben folytatta, majd apja nyomdokaiba lépve Pesten kitanulta a gyógyszerész szakmát. Ám Pesten zenét is kezdett tanulni: zongorázni és hegedülni egy Kulhánek nevű zenemesternél. Aztán valószínűleg szerb nyelvtudása révén gyógyszerész gyakornoknak a horvátországi Belovárra került. Műkedvelőként ott énekelt először. Operai szerepben 1846-ban Zágrábban lépett először színpadra mint Edgar a Lammermoori Luciában, de előtte már több áriaesten szerepelt előkelő otthonok szalonjaiban és a színházban is. Akkor felvett művészneve Stazics volt. Ám amikor eljött 1848 tavasza, s mint zágrábinak be kellett volna lépnie Jellasichnak éppen a magyarok ellen induló seregébe, a fiatal énekes Pestre szökött, és eredeti nevén a nem egészen egy évtizede felépített Nemzeti Színház operatársulatának tagja lett. Kezdetben kisebb szerepeket kapott, mert volt már „bejáratott” tenoristája a színháznak. Emiatt
külföldre ment és ott vívta ki a tehetségéhez méltó helyet.
Rendkívül népszerűvé és elismertté vált Európa-szerte.
Rendszeresen vendégszerepelt Prágában, Bécsben, de énekelt Bukarestben, Rigában, Barcelonában, Madridban és Itália több színházában. Szerették volna szerződtetni Rio de Janeiróba, de nem akarta magára hagyni olyan sokáig családját és félt a sárgaláz veszedelmétől. E vándorévek között pályáját pesti periódusokkal tűzdelte meg.
Érdekes megjegyezni, hogy Stéger Ferenc rendszeres énekoktatásban soha nem részesült, de fiatalon igyekezett mindent ellesni az akkori nagyoktól, s a tapasztaltakat otthon tükörből gyakorolta. Ez meghozta számára azt, hogy egy bécsi kiváló énekes, látva a fiatalember buzgalmát, a szárnyai alá vette és sok mindent megtanított neki. Olyan technikája lett így, hogy például
Meyerbeer szerint A hugenották című operájában Gustave Roger,
a kor nagy francia tenoristája mellett Stéger volt a legjobb Raoul.
A legendás Adelina Patti is nagyon dicsérte a hangját.
Később elismerően nyilatkozott róla Richard Wagner, amikor pesti vendégszereplésén Stéger a Siegfied kovácsdalát adta elő.
Benne három magas C-t énekelt, amiből a két ráadással együtt a koncerten kilenc lett… Amikor Wagner csodálkozva rákérdezett, hogyan is csinálta ezt a bravúrt, azt mondta: az első hármat muszáj volt, a második hármat mert megújrázták, a harmadik három már magától ment…
Stéger Ferenc reperoárját legelső sorban a korabeli olasz és francia operák tenor főszerepei alkották: Verdi, Donizetti, Meyerbeer és Auber művei; később aztán Wagner-szerepeket is énekelt. S ami nagyon fontos:
kedvenc énekese lett Erkel Ferencnek.
Bánk bánt csak 1863-ban énekelhette el először, ám káprázatos diadallal. A Hunyadi Lászlóban mint V. László kezdte, mielőtt eljutott volna a címszerepig. Amikor végre elénekelhette, hangja Erkelt arra inspirálta, hogy kibővítse László I. felvonásbeli áriáját. Abban az időben az Erkel-hősök mellett sok más, mára csak zenetörténeti érdekességűvé vált magyar operában is énekelte a tenor főszerepeket – így például Doppler Ferenc darabjaiban (Ilka, Vanda, Benyovszky). Az akkori magyar zeneszerzők közül többen – Erkellel az élen – dalokat is írtak számára.
Európai diadalai után, 1873/1874-ben újra a pesti Nemzeti Színház tagja lett. Hangja ekkorra kissé megfakult, amiről ifjú korának hangpazarlásai tehettek, de technikája és előadó-művészete segítségével még felejthetetlen alakításokat nyújtott. Amikor azonban színházában erősödött – elsősorban éppen Wagner művein keresztül – a német befolyás, Stéger, aki a bel canto repertoárban érezte igazán otthon magát, befejezte énekesi pályáját: 1874-ben, ötvenévesen hazaköltözött szülővárosába, Szentendrére, ahol még több, mint három évtizedet élt le felesége oldalán. Több lakása is ismert ebből az időszakából, lesz, ahova később el is látogatunk a bloggal. Nyugalmas idős kor után, élete 87. évében, 1911. március 1-jén Szentendrén hunyt el – közel ahhoz a házhoz, amelyben született…
Ejtsünk szót feleségéről, Leona Szymanska operaénekes-nőről is. Családi hagyomány szerint ő egy lengyel herceg leánya volt. Apjának politikai okok miatt távozni kellett hazájából s főlovászmester lett a bécsi udvarban… Stéger 1850-ben ismerte meg az akkor a Nemzeti Színházban szereplő húszéves énekesnőt. Néhány előadásban partnerek lettek, s még abban az évben, 1850. szeptember 24-én összeházasodtak;
a vőlegény esküvői tanúja Erkel Ferenc, a menyasszonyé Fáncsy Lajos színész,
a Nemzeti Színház akkori igazgatója volt.
Ezt láthatjuk is a józsefvárosi plébánia anyakönyvének bejegyzésében. A házaspárnak egy lánya született 1852-ben, Antónia. Házasságkötése után a fiatalasszony megvált a pályától s csodálatos élettársa lett a tenoristának: részt vett férje külföldi szerepléseinek megszervezésében és maga is mindenhova vele tartott. Fabó Bertalan, az Erkel-emlékkönyv szerkesztője 1910 körül Szentendrén még találkozott az abban az évben aranylakodalmát ünneplő házaspárral, s Philemon-és Baucisként jellemezte őket… Leona asszony nem egészen egy évtizeddel élte túl férjét, ő 1920-ban hunyt el.
Szentendrei nyughelyüket is hamarosan meglátogatjuk!
A blogger két ízben járt Stéger Ferenc szülőházánál, jó másfél évtized különbséggel. Az első látogatás óta (sajnos) bezárták a Barcsay Gyűjteményt és kicserélték Stéger Ferenc emléktábláját. Igaz, az új tábla szövege alig különbözik az eredetitől és jobban is olvasható, a régi mégis stílusosabb volt. Maga a ház viszont érzékelhetően rosszabb állapotú, mint 2005-ben… Ugyanakkor egy 2009-es helyi újságcikk szerint „egykoron” a szentendrei Ferenczy Múzeum megvásárolta a Stéger család hagyatékát azzal a céllal is, hogy emlékszobát létesítenek a szülőházban. Lehet, hogy az új emléktábla már ennek első jele?
Végül hallgassunk bele Meyerbeer: Hugenották című operájába – ami úgyis ritkán kerül elénk – annak érzékeltetésére, hogy milyen énekesi kvalitásokat követelő szerepben nyerte el hősünk a zeneszerző elismerését. Ezen a felvételen Bernabé Marti énekli Raoult Montserrat Caballé oldalán:
Források:
Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. Szentendre, 1990
Erkel Ferencz emlékkönyv. Szerk. Fabó Bertalan. Bp. 1910
Szabó Sándor: Stéger Ferenc, az operaénekes. = Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 3. Szentendre, 1975
Nagy Ágostonné visszaemlékezése Stéger Ferencre. = Ferenczy Károly Múzeum Adattára
Török Katalin: Egy szentendrei sikertörténete a XIX. századi Európában. Erkel énekese: Stéger Xavér Ferenc. = Szentendre és Vidéke 2009. március 20. 11. sz.
