A Sotheby’s eheti New York-i árverésén egy 6 millió dolláros kikiáltási árról indított licit végén 11,3 millión ütötték le Tamara de Lempicka La Tunique Rose (A rózsaszín tunika) című festményét, vagyis a vevő (akivel a ház orosz piacokért felelős munkatársa tartotta telefonon a kapcsolatot) a jutalékokkal együtt végül 13.362.500 dollárt (4,063 milliárd forint) kellett kifizessen a képért. Ezzel ez az eredetileg „mindössze” 6–8 millió dollárra becsült mű lett az orosz származású, igencsak izgalmas életet élt festőnő mindeddig legdrágább munkája.
Tamara de Łempicka (eredeti nevén Maria Górska; 1898–1980) egy Lengyelországban élő, előkelő és gazdag orosz zsidó családban született. Apja ügyvédként egy francia vállalatnak dolgozott, így lánya tanulmányait egy lausanne-i iskolában végezte, a nyarakat Olaszországban, vagy a francia Riviérán töltötte. Szülei válása után egy nagynénjéhez került Szentpétervárra, ahol tizenöt éves korában az operában megismerte a nála éppen tíz évvel idősebb ügyvédet, Tadeusz Łempickit, akihez egy évvel később feleségül is ment (bár a közismerten nőcsábász férfit nem annyira a fiatal lány, sokkal inkább a vele kapott jelentős hozomány érdekelte).
1917-ben, a forradalom kitörésekor a lengyel Łempickit az új rendszer gyakorlatilag azonnal letartóztatta, de felesége a svéd konzul segítségével ki tudta szabadítani, és Koppenhágán és Londonon keresztül Párizsba menekültek.
A festészettel egyre komolyabban foglalkozó Tamara első nagy kiállítása 1925-ben nyílt meg Milánóban, miközben ő maga az előkelő párizsi körök kedvelt portréfestője lett: egy-egy arckép megfestéséért 50.000 frankot is fizettek neki. (Az 1930-as években aztán majd megörökíti többek között XIII. Alfonz spanyol király, vagy Erzsébet görög királyné arcképét is.)
A festőnő – miközben leányát angliai bentlakásos intézetekben neveltette – a kor legnagyobb művészei, Picasso, Cocteau és más barátai társaságában élte kicsapongó életét a párizsi bohémvilágban, rendszeresen létesített testi kapcsolatokat férfiakkal és nőkkel is, ami miatt férje végül 1931-ben, akkor már több évi különélés után elvált tőle.
Az önálló jövedelemmel rendelkező, független művész és egyben nagyvilági életet élő nő sikereire jellemző, hogy a német divatlap, a Die Dame felkérte, hogy a lap részére fesse meg az önarcképét, ami tovább erősítette a „femme fatale” imázsát. A kor egyik legelegánsabb autója, egy Bugatti volánja mögött ülő, erősen sminkelt, kemény tekintetű, bőrkesztyűs hölgy art deco stílusban elkészített portréja ma is az egyik legkedveltebb plakát, amit az emberek szívesen tesznek ki a falukra.
Tamara 1928-ban festette meg régi pártfogója, a magyar nemességet kapott Raoul Kuffner von Diószegh báró (1886–1961) feleségének portréját, és eközben komoly szerelmi viszonya alakult ki a férfival, így amikor annak felesége 1933-ban meghalt, egy év után összeházasodtak. 1939-től a háború elől Amerikába költöztek, majd 1941-ben Tamara a lányát is kiszöktette magához a németek által megszállt Párizsból.
A háború után New Yorkban élt, de közben sokat utazott Európában is, folytatva korábbi nagystílű életvitelét. Művészi sikerei azonban ekkor már egyre csökkentek. A hatvanas évektől aztán – miután férje egy hajóútjukon meghalt – visszavonult a nyilvánosságtól: mindenét eladta, és a pénzen több földkörüli utat tett, végül a lányánál telepedett le Texasban. Élete utolsó két évét Mexikóban élte, végakarata szerint hamvait barátai a Popocatépetl vulkánba szórták.
A mostani új ár-rekordját megelőzően Łempicka addig legdrágább munkája a La Musicienne (A muzsikusnő) című 1929-es festménye volt, amelyért 2018 novemberében a Christie’s New York-i árverésén fizettek 9.087.500 dollárt (2,603 milliárd forint). Nem sokkal maradt el ettől az ártól a La rêve (Rafaëla sur fond vert) (Az álom – Rafaëla zöld háttér előtt) című, 1929-ben festett képe sem: ezért a Sotheby’s 2011 novemberi New York-i árverésén adtak 8.482.500 dollárt.
