Ebben a házban élt hosszú évtizedeken keresztül a flamand Denijs Dille (1904-2005) belgiumi katolikus pap, tanár, zenetörténész, Bartók-kutató. Ő volt az utolsó zenetudós, aki még személyesen ismerhette a nagy zeneszerzőt.
A teológiai végzettségű Dille 35 évesen, 1937-ben Belgiumban találkozott az ott koncertező Bartókkal, akivel interjút készített, amely máig az egyik legtöbbet idézett Bartók-megnyilatkozás (magyar fordítása olvasható az Ujfalussy József által szerkesztett Bartók breviárium című kötetben). Két évre rá kismonográfiát publikált Bartókról flamand nyelven. Műve alapján Bartók Béla úgy ítélte, hogy addigi biográfusai közül a fiatal pap-tanár a legalaposabb. Ennek hatására Dille feladta líceumi állását, s 1949-től egyre többet látogatott Magyarországra, hogy megismerje és kutassa Bartók környezetét, művei forrásvidékeit. Először még csak a nyarakat töltötte itt, Szentendrén. Kapcsolatot keresett Kodály Zoltánnal és Bartók családtagjaival, aminek eredményeképpen ifj. Bartók Béla őt bízta meg apja magyarországi hagyatékának rendezésével. Ez az aprólékos munka hívta életre a Magyar Tudományos Akadémia zenetörténeti és zenetudományi kutatásoknak szentelt külön intézményét, a Bartók Archívumot, amelynek 1961-ben hivatalosan is ő lett első igazgatója. Így teljesen áttelepült Magyarországra, Szentendrére – ami akkor, alig néhány évvel 1956 után még a Bartók név által védve sem lehetett egyszerű. Korábban, a háború alatt, még hazájában a Gestapo fenyegette meg, mivel Bartók, Hindemith és Schönberg személyében szerintük „bolsevista” zeneszerzőkkel tartott kapcsolatot…
Majdnem harminc éven át volt a Szentendre, Bogdányi utca 23. számú ház az otthona, amelyben teljes életét a Bartók-kutatásnak szentelte. Ahogy 1964-ben Czigány Györgynek mesélte:
A hét végén itthon dolgozom, de különben minden nap bejárok Budára [a Bartók Archívumba] a zöld távolsági villamossal. A Széna térről pedig gyalog megyek fel
a Várba. A mindennapos séta és a jó szentendrei levegő használ egészségemnek,
sokkal jobban érzem magam, mint évekkel ezelőtt.
A Bartók Archívumot 1971-ig igazgatta, de a kutatást, publikálást utána is folytatta. Eredményeinek javát (Béla Bartók. Regard sur le Passé) 1990-ben egykori tanítványa, Yves Lenoir adta közre, Dille által gondosan revideált formában. Kilencvenedik születésnapjára Somfai László — munkatársa, majd utóda a Bartók Archívum vezetőjeként — ünnepi tanulmánykötetet szerkesztett tiszteletére. A belga televízió még az 1980-as években többrészes filmet forgatott róla, ebben a házban.
Már nagyon idősen, 1990-ben költözött vissza Belgiumba s ott hunyt el 2005. április 1-jén, 101 éves korában.
Vikárius László így írt nekrológjában:
„A Belgiumból a vasfüggöny mögé költöző gyanús, megfigyelt külföldi tevékenysége a szorgalmas utazásokat igénylő családfakutatástól az életrajzíráson és a fiatalkori művek kéziratainak rendszerezésén át zeneművek kiadásáig, sőt kiegészítéséig, hangszereléséig terjedt. Dille nem hanyagolta el Bartók népzenetudományi munkáját sem; legjelentősebb e szempontból Bartók magyar és román népzenei monográfiáinak általa gondozott újrakiadása (Ethnomusikologische Schriften). Kiadatlan dokumentumokat közlő sorozatot is indít (Documenta Bartókiana). Zongoradarabok, dalok, kamaraművek közreadása mellett többek között a szerzője által megtagadott Kossuth szimfónia első kiadása is az ő nevéhez fűződik. Nyugdíjba vonulása után Bartók ifjúkori műveiről készített monografikus jegyzékében (Thematisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartóks, 1974) foglalta össze a fiatal zeneszerzőről és korai kompozícióiról föltárt ismereteit. Nem kevésbé maradandóak azonban esztétikai és mindenekelőtt a zeneszerző személyiségét föltáró írásai. […]
Életművének belga méltatói kiemelik Dille gondolkodásának függetlenségét, a zeneszerzőhöz való elfogultságoktól mentes hozzáállását.
Való igaz, Bartókkal szemben nem volt kritikátlan, olykor talán számunkra furcsa szigorúsággal ítélte meg. Többnyire mégis meglep hallatlan lélektani éleslátásával.
A Bartók-kutatásnak szentelt több mint fél évszázadnyi kutatást, írást és közreadást elsősorban mégis a tisztelet és szeretet hatja át.
A Bartók megismerését szolgáló tudományos életműnek elkötelezettsége és a szakmai szigora egyaránt maradandóságot biztosít.”
Somfai László szerint Dillének köszönhetően hatalmas anyagokat kapott a Bartók Archívum, s közben saját gyűjteményének anyaga is gyarapodott. Belgiumba történő visszaköltözésekor azonban ezt a primer forrásokban gazdag magángyűjteményét magával vitte, s az most a brüsszeli Királyi Könyvtár (Bibliothèque royale) anyagát gazdagítja… Sőt, 1990-es hazatelepülésével a vele való párbeszéd lehetősége is lényegében megszakadt.
2006 szeptemberében egykori szentendrei otthonának homlokzatán emléktáblát helyeztek el; szövege nem a házat, hanem a kis teret jelöli meg, mint amelyet a „szentendrei belga” négy évtizedig koptatott.
Források:
Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. Szentendre, PMKK, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1990
Somfai László: Denijs Dille (1904–2005). = Muzsika 2005/5
Vikárius László: A Bartók-kutató Denijs Dille halálára. = www.hangszereszene.hu (hozzáférés: 2005. ápr. 21.)
Bóday Márta: A csodálatos mandarintól – Szentendréig. Látogatóban Dille professzornál. = Képes 7 1987/32. aug. 8.
Dille Dénesnél – 1964-ben. = Czigány György: Csak a derű óráit számolom… Bp. 1981, Zeneműkiadó
