• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Fischer Ádám története Zene Címlap

Fischer Ádám: „A klasszikus zene az életem minőségét határozza meg”

Szerző: Papageno2019. november 21.
Facebook Twitter E-mail
Fischer Ádám - fotó: Csibi Szilvia

A politikai harci szellem és a zenei tapintat furcsa keveréke Fischer Ádám lényéhez tartozik. Azt, hogy a közéleti küzdelem és a művészlélek milyen messze esnek egymástól, akkor érthetjük meg, ha sikerül belőle kicsikarni egy vallomást a zene szeretetéről.

„A klasszikus zene számomra az életem tartalma, az életem minőségének meghatározó eleme. A zenét a legmagasabb fokon álló művészetnek tartom – bocsásson meg nekem mindenki, én zenész vagyok. A zenének van egy nem-verbális dimenziója, ami sem szavakkal, sem képekkel nem adható vissza.” Majd gyorsan hozzáfűzi: „Ez nem annyit jelent, hogy ne lenne rossz zene is. Van, nagyon is van, példákban nincs hiány. De hallgassuk meg a Szöktetés a szerájból vége felé Constanze és Belmonte, a halálos ítéletre váró szerelmesek duettjét.

És próbáljuk megérteni, milyen érzelmeket fejez itt ki Mozart, miként halványul el a két fiatal kezdeti kétségbeesése, hogyan erősödnek meg áldozatkészségükben, vállalva egymásért, s ha kell, együtt a halált, s mint szárnyal ekkor a zene szavakkal már le nem írható magasba, ahova a szimpla librettó képtelen követni.”

Végül tehát mégsem áll a zene egyedül a legmagasabb fokon? A legbecsesebb mégis inkább az opera lenne, ami a zenét szöveggel, képekkel és színpadi játékkal egyesíti és egészíti ki? Fischer fenntartja a véleményét, nem lát ellentmondást. A zene, úgy véli, egy művészeti ág, az opera viszont egy műfaj, ami különböző művészetekből származó elemeket fog össze. Wagner ambíciója, hogy ezeket egy közös, egységes műfajjá („Gesamtkunstwerk”) kovácsolja, elmélet maradt. Igaz azonban, mondja a maestro, hogy kevés kizárólagos, tiszta zene létezik.

„Mondjuk, egy Schubert-vonósnégyes ilyen. Érzelmeket közvetít, amelyeket lehetetlen más módon kifejezni. A zene a – jó – operában is utal arra, hogy mi mindent kell még a szavak mögött keresnünk, mi mozgathatja a szereplőket kimondatlanul és esetleg öntudatlanul is.” Így például Mozartnál: Zerlina hiába bizonygatja ártatlanságát az ő „bel Masettó”-jának, Fischer hallani véli, miként árulkodnak a kísérő csellófutamok arról, hogy Don Giovanni imponáló alakja még mindig nyugtalanítóan ott bujkál a lány fejében. Jól ismert a Donna Anna figurájáról folyó vita. Hogy közvetlenül a darab kezdete előtt közte és a csábító közt mi történt, arra a szó szoros értelmében nem derül fény. Világos viszont, hogy mit is jelent, ha Mozart Figarója a megcsalt férjek sorsán kesereg, és a zenekari árok szélén hirtelen megszólalnak a kürtök (németül: „Hörner”, más jelentésükben tehát szarvak) – igazolva azt, amit Figaro nem kíván megnevezni, mert hiszen „úgyis mindenki tudja”, miről beszél.

Szubtilis zenei célzások, hátsó gondolatok, amelyeket egy századdal később Wagner a leitmotiv-technikával és óriási apparátusával egészen másképpen dörög hallgatói fülébe.

Különös továbbá, hogy Fischer ugyan a tiszta zenét magasztalja, ám szavai szerint szimfonikus darabok alatt képeket, képsorokat lát. Ennek egyik oka, mint elismeri, az lehet, hogy elsősorban operákat vezényel. Fontosabb viszont szerinte az, hogy hangversenykarmesterként hasonlóan kell dolgozni, mint az operában, mert a zene, mint hiszi, mindig egy cselekményt is magába foglal. Az operaszínpadon sok minden közvetlenül érthető, mindenki tudja, hogy a tárgy szerelem, féltékenység vagy akár gyűlölet. Fischer azonban meg van győződve róla, hogy ezek az érzések és szenvedélyek a szimfóniákban is jelen vannak. Ez pedig a módszerét is befolyásolja a zenekarokkal végzett munkában. Tapasztalata szerint jobb, érdekesebb megoldások születnek, ha instrukcióival nem csak arra szorítkozik, hogy hangosabb vagy halkabb játékot kérjen, hanem elmagyarázza: ebből vagy abból a részletből haragot, meglepetést, esetleg gyászt hall ki, majd ezután rábízza az egyes zenészekre, találják meg, miképpen tudják ezeket az érzéseket kifejezni.

Magától értetődik, hogy minden szólista különböző módon fogja megoldani a feladatot.

A módszer szkeptikus kérdéseket vethet fel: hogy is állunk tehát a hitelességgel, respektáljuk-e a komponista szándékait? „Milyen szándékait?”, kérdez Fischer vissza. Hiszen legtöbb komponistánál a 19. század végéig nem tudjuk teljes biztonsággal meghatározni, hogy a szerző a saját műveit hogyan akarta hallani, s végképp igaz ez, ha finom részletekről és variációkról beszélünk.

Bővebb információ az életrajzi könyvről ide kattintva.

Következetesnek mondhatjuk tehát, amit a maestro mond: őt nem végérvényes megoldások érdeklik, hanem megoldáslehetőségek. Az pedig, hogy az egyes zenekarok is különböző, egymástól esetleg erősen eltérő stílust képviselnek, szerinte szintén nem akadálya annak, hogy a különféle interpretációkat érvényesnek tartsuk.

opera mozart fischer ádám színház politika könyv figaro életrajz
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésAmikor a tüzes játékot az immanens elmélyülés váltja fel – Budapesten járt Jevgenyij Kiszin
Következő bejegyzés „Különutas zenész vagyok” – a Dresch-trilógia záróestje a Fonóban

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Elhunyt Ábrahám Mariann

2023. január 31.2 perc olvasás
Erdély blog

Folytatódik a Sepsiszentgyörgyi Üveghang Akadémia

2023. január 31.2 perc olvasás
Intermezzo

Tudtad, hogy Mexikóban létezik egy Márai Sándor Könyvesbolt?

2023. január 31.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.