December 20-tól látható a debreceni Csokonai Színház Víg Kamaraszínházában Pass Andrea Imágó című kamasz átváltozástörténete.
A drámaíró, rendező régi terve volt, hogy Kafka Az átváltozás című elbeszélését, a történetben lezajló folyamatot egy kamasz figurán keresztül mutassa meg. „Korábban azt gondoltam, hogy Kafka történetéhez hűbb átdolgozást készítek majd, de ahogy teltek az évek, egyre bátrabban, szabadabban nyúltam azokhoz a témákhoz, amik érdekeltek. Arra jutottam, hogy nem szükséges szolgai módon követni az eredeti történetet, elég, ha inspirációként kezelem, persze úgy, hogy a mű szellemiségéhez szigorúan hű maradok. Minden mást szabadon oldok meg, a saját közegünkből, életünkből, mert ettől lesz mai és igazi.”
A biológiában az imágó a kifejlett ivarérett szárnyas rovar neve. Az imágót a lárvalét előzi meg. A lárva a metamorfózissal fejlődő állatok átmeneti fejlődési alakja. Kafka ezt az intervallumot használja fel, amikor Gregor Samsa a lárvalétből rovarrá fejlődik Az átváltozásban, és ami az Imágó című darab inspirációja. „Kafkával ellentétben, nálunk nem arra ébred a központi szereplő, hogy bogárrá változott, hanem megmutatjuk ennek az átváltozásnak a fázisait, és ellopva ezt a nagyon erős motívumot, gyakorlatilag egy teljesen más történetbe helyezzük azt. Teret hagytunk a szabad asszociációknak, így nem csak Az átváltozásból, de Kafka naplójából és egyéb műveiből is bekerültek szövegek”− mondta a darab keletkezésről a szerző.
A tizenéves alakulóban van, páncélt növeszt, átváltozik, életkori sajátossága ez. A kamaszkor lehet a legcsodálatosabb, de lehet a legátkozottabb életszakasz is. A szorongás, a félelem, az önbizalomhiány, az önutálat, a depresszió és annak fizikai tünetei megnyomoríthatják a személyiség alakulását szolgáló éveket. A kamasz enyhébb vagy súlyosabb tünetekkel, de végigmegy ezen az átváltozáson. Máshogy kezd észlelni, máshogy lát, máshogy érez. A kamasz távolodik, de vajon ez az Ő elidegenedése, vagy inkább a környezete értetlenségéről van szó? Pass Andrea szerint bár napi téma a generációk közötti szakadék, ez mára mélyült el ez igazán. „Annyira gyorsan fejlődik a világ, ezzel együtt az online tér lehetőségeinek tárháza is folyamatosan bővül, olyannyira, hogy például egy 15 éves gyerek már nem ismeri azt a játékot, amivel egy 14 éves játszik a telefonján.
Nagyon sok dolgunk van nekünk felnőtteknek azzal, hogy lekövessük, mi történik velük az online térben is, hogy felzárkózzunk hozzájuk, annak érdekében,
hogy jobban értsük egymást…
A kamaszok folyamatosan osztott figyelemmel léteznek az online térben és a realitásban. Ez a reális, nem reális ellentét érzékelhető lesz a mi előadásunkban is. Nem csak a rendezésben, hanem már nyelvileg is, ahogy az általam írt jelenetekbe beleszövődnek a Kafka-szövegek, illetve a mai szleng. Nagyon izgalmas ez a stiláris játék és izgalmas arra készülni a színészekkel, hogy a Kafka-szövegek éppúgy vezessék majd a nézők figyelmét, mint a beszélt nyelv. Hogyan lehet azt elérni, hogy ne kapcsoljon ki a néző agya, mert jön az irodalom?”
A kamaszfiú, Gregor Samu szerepét Rózsa László játssza az Imágóban. Arra kérdésünkre, hogy miért örök aktuális téma a kamaszlét nehézsége, a színész a fiatalok útkeresésének nehézségeiről beszélt. „Mert olykor nem találjuk a helyünket a világban. Mert az élet néha tényleg elviselhetetlennek tűnik.
Nincs szükség méteres falakat építeni magunk köré, mert nem fogunk tudni kikiáltani vagy kilátni mögüle.
Beszélni kell. Kommunikálni. Otthon, suliban, munkahelyen, mert nem vagyunk egyedül!”
„Ők talán fogják az ultrahangokat is, én nem. Nekem nincs receptorom arra az érzethálóra, ami az ő sajátjuk” −mondta a kamaszokról Vasvári Csaba, aki az Apa szerepét játssza az Imágóban. „Engem nagyon eltalál a cselekmény, a hangulat, és azoknak az emberi minőségeknek a megjelenítése, amikkel Andi dolgozott íróként.
Azért talál el, mert sok hasonló helyzetet élek meg a 17 éves kamaszfiammal,
így nagyon arcul csap a problematika.
Szembesülök a saját kegyetlenségemmel, a rossz helyre belőtt elvárásaimmal, a saját értetlenségemmel, melyeket a saját életemben csak késve, vagy egyáltalán nem veszek észre.” A színész szerint sokszor esünk abba a hibába, hogy elvárásaink vannak egy helyzettel, egy emberrel kapcsolatban, s közben a szülők vakok és türelmetlenek azokra a finom rezdülésekre, amik lehet, hogy már ebben a bizonytalan korban is kezdenek kirajzolni valamiféle irányt, hogy egy kamasz merre tart majd. „Sokszor nincs rá antennánk és türelmünk, hogy hagyjuk, hogy ez megérjen. Mi magunk is megéltük a szülői elvárásokat, minták is munkálnak bennünk, de arra jó ez a darab, hogy nagyon erősen az arcunkba kiáltja, hogy: Figyelj, ő egy másik ember. Ő egy ember. Nem a te gyereked, hanem egy ember. Éppen abban a helyzetben vagy, hogy te vagy az anyja vagy az apja, de ő egy ember.”
Vasvári Csaba szerint a darab sokat ad majd a felnőtteknek is. „Azok a helyzetek, amikor egy merőben új szituációba kerülünk és sutának érezzük magunkat, egyáltalán azok a nehézségek, amik egy kamaszt terhelnek, azok minket is terhelnek nap mint nap. Andi érzékenyen rajzolja ezeket az érzelmi utakat és szerteágazó, nagyon meglepő asszociációs ösvényeket nyit meg.”
Varga Klári a kamasz fiú, Gregor Samu édesanyját alakítja, s bevallotta, annyira megérintette a szerep, hogy szinte az álmaiba is belekúszott. „Más emberektől függ ennek az anyának a helyzete. Megfoghatatlan, bizonytalan egy kicsit. A férje a fókusz, hozzá képest viszonyul ő is a történésekhez, így a saját szándékai, akarata, háttérbe szorulnak. Van benne egy nagy féltés, de nagyon rejtve, mások dialógusaiból vagy apró gesztusokból, pillantásokból, sóhajokból ismerjük meg az ő családbeli szerepét. Érzékeny pókfonálból tevőik össze ez az anyakép.” A színésznő szerint is minden nézőjét megérinti majd a darab. „Andrea mindig rettentő fontos kérdéseket boncolgat. Ő tudja, és ez az ő titka, hogy mennyire írja bele a saját életét, de az biztos, hogy nagyon közel áll ehhez a korosztályhoz. Közel áll hozzájuk, de ami még fontosabb: velük van. Ez a lényeg.
Mint színésznőt, anyát is mélyen megérintett a története.
Az Imágó mindenkinek a saját sztorija.
A személyes életedbe nyúl bele nagyon erőteljesen.”
