A háromtételes Szonáta 1975-ben keletkezett. A darab ajánlása Elek Tihamér fuvolaművésznek szólt, aki Berlinben, Bécsben, Szófiában és nemegyszer hazai pódiumon játszotta nagy sikerrel a darabot.
Később a legifjabb Szokolay fiú, Szokolay Ádám fuvolaművész (a zongoraművész Szokolay Ádám Zsolt édesapja – a szerk.) is folytatta az előadások sorát. A kotta 1978-ban jelent meg a Zeneműkiadó gondozásában.
A három tétel a gyors-lassú-gyors elv szerint követi egymást. 1. Allegro non troppo, 2. Andante sostenuto, 3. Allegro molto A szonáta formájú első tétel főtémája játék a lépcsőzetesen táguló hangközökkel. A melléktéma arpeggio-szerűen felbontott akkordok hatását kelti, majd a zárótéma virtuóz passzázsokból építkezik. A lassú második tétel egy többször újra és újrainduló Reihe. A szólószonáta végül egy feltartóztathatatlanul száguldó Rondo-fináléval zárul.
A felvételen az ifjú fuvolaművésznő, Duleba Lívia átgondolt és gondosan kidolgozott előadásában szólal meg a zeneileg és technikailag sem egyszerű alkotás.
