A világhírű hegedűművész, aki minden idők legfiatalabbjaként nyerte meg a brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Versenyt, rendszeres vendég Budapesten. Legközelebbi fellépésével a Cziffra Fesztivál és művészeti vezetője, Balázs János felkérésének tesz eleget, akivel február 23-án állnak majd közösen színpadra. Vagyim Repint a koncertről és Cziffra Györgyről is kérdeztük.
– Nem előszőr lép fel hazánkban, Balázs Jánossal viszont most játszik majd először. Hogyan alakult a felkérés?
– Valóban ez lesz az első alkalom, és külön öröm, hogy a felkérés személyesen a fesztivál alapítójától érkezett. Nagyon várom a koncertet, arról nem is beszélve, hogy Budapest a szívem csücske, és a magyar közönség előtt is mindig élmény színpadra lépni.
– Milyen műsorral készülnek?
– Csajkovszkijt játszom majd, méghozzá az Anyegin egy részletét. Lenszkij áriája a hegedű hangján elevenedik majd meg. A közös darab Grieg c-moll hegedű-zongora szonátája lesz, amelyről közösen döntöttünk. Hiszem, hogy ez a mű kiváló felütése lesz a fesztivál záró gálaestjének.
– Hegedűművészként mennyire találkozott Cziffra nevével?
– Cziffra György meghatározó alakja a zenetörténetnek, így azt hiszem, hangszertől függetlenül illik ismerni a nevét. A szibériai Novoszibirszkben születtem, Moszkva, majd Pétervár után Nyugat-Európába vezetett az utam, ahol az ő művészete része a zenei köztudatnak, játéka, felvételei rendre felbukkannak. Felbecsülhetetlen annak fontossága, hogy öröksége továbbra is elő maradjon. Az improvizáció külön helyet foglal el az előadó-művészeten belül, amihez speciális képességek, természetességgel átitatott, magabiztos tudás és legfőképpen ösztönös zenei érzék szükséges.
Cziffra abban volt a legnagyobb, ami egy ponton túl taníthatatlan.
–Önre kik voltak leginkább hatással?
– Sokat köszönhetek Yehudi Menuhinnak, aki irányt mutatott abban, hogy hogyan reagáljak a közönség és a zenésztársaim rezdüléseire. A legnagyobb tanárom, az iskolateremtő Zakhar Bron, akinek a mai napig büszkén képviselem a művészetét, valamint az orosz hegedű előadó-művészeti gyakorlatot és annak tradícióit. Az pedig különösen fontos, hogy mindez az általam alapított Transzszibériai Fesztivál keretei között is előtérbe kerüljön.
– A novoszibirszki Transzszibériai Fesztivál két évvel jár az idén ötödik alkalommal megrendezett Cziffra Fesztivál előtt. Lát esetleg közös pontokat a két programsorozat között?
– Nyitott vagyok a közös munkára, de igazán csak akkor tudok majd erről beszélni, ha az idei együttműködés lezajlott, ugyanakkor semmiképpen nem szeretnék elzárkózni olyan ötletektől, amelyek akár egy hosszabb távú közös gondolkodásban végződhetnek. Mindig szükség van új impulzusokra, amelyek szerencsés esetben kiegészítik és előre viszik egymást.
