Szokolay Sándor első szólószonátáját pályakezdőként írta 1956-ban, hegedűversenye előtanulmányaként. A negyven évvel később, 1996-ban keletkezett második szólószonáta dedikációja Orsi lányának szólt, amit ezúttal Banda Ádám tolmácsolásában hallunk.
A szonáta első tétele: Passacaglia nyilvánvaló ihletője Bach és Bartók. A sorszerű széles téma szabadvariációs görgetése nem az új bécsi iskolát idézi, sokkal inkább Bach kromatikus gondolkodásmódját. A variációs formába több virtuóz alakzat mellett Chaconne, Canone és Fugato is ékelődik.
Az Elégia című lassú tételben a tiszta egyszerűség és a meditatív nyugalom szordínós hatása az alaptónus meghatározója. A Finale pedig egy fokozatosan gyorsuló bevezető után válik száguldó rondó-capriccióvá, melyben a két kontrasztepizód is a fokozás hatását szolgálja.
Banda Ádám elementáris erejű előadásához nincs mit hozzáfűzni. Egészen egyedülálló az a tisztelet és alázat, amivel a hegedűművész megszólaltatja a rendkívüli nehézségű kompozíciót.
