Nagyvárad több évszázados zenetörténeti anyagait kutatva többek között olyan érdekességeket is találhatunk, amelyek lépten-nyomon arról tanúskodnak, hogy egykoron európai viszonylatokban is komoly figyelem övezte a helyi zenei életet, és az itt tapasztalható zenei sokszínűséget.
Napjainkban meglepően kevesen tudják azt, hogy ebben a városban több évszázados hagyománya volt/van az operajátszásnak. Ahogy azt a kedves olvasók már tudják, a Thurzó család bírtokában levő dokumentumok visszamenőleg közel 800 évnyi zenetörténeti anyagot ismernek, dokumentálnak, és rengeteg másodlagos forrásanyagot tartanak számon. A legrészletesebb ismereteinket – amelyekből bármilyen zenei kérdésre rögtön választ is tudunk adni – 1760-tól napjainkig vezetjük.
Hasonlóan átfogó zenetörténeti feljegyzéseink az ezt megelőző időszakokból sajnos azért nincsenek, mert a 32 év török hódoltság időszaka alatt (1660-1692) minden jelentős adat/jegyzet/említés/műsor részben elpusztult. Ez az időszak gyakorlatilag egy fekete folt.
A török időkben sajnos rengeteg Váraddal kapcsolatos kultúrtörténeti dokumentum semmisült meg. Nagytatám hiába kutatott évtizedeken keresztül, nem lelt semmit ebből az időszakból. Ettől függetlenül lehetséges, hogy a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye levéltárában számon tartanak a templom falain kívül történő zenei eseményeket, és korabeli operajátszással kapcsolatos helyi tevékenységeket is.
1692-től a katolikus egyházmegye főleg az újjáépítési folyamatokra koncentrált, és az egyházi liturgikus szertartásokon használatos zenei szolgálatokon kívül másnak nemigen tudott teret biztosítani. Hatvannyolc év kellett ahhoz, hogy az árkádista Patachich Ádám e tekintetben is „megtörje a jeget”, és sokminden más komolyzenei stílúsnak táptalajt biztosítson.
Az operajátszás kezdete Nagyváradon
A világunkat formáló történelmi pillanatok természetesen nagyban befolyásolták a helyi zenei élet sokszínűségének kialakulását is. Az egyházon belül akkoriban – természetesen – a liturgikus szertartásokon előírt módon használták a zenét, de tudomásunk van olyan esetekről is, amikor emellett oratóriumok és nagyzenekari művek is felcsendültek a templomok falain belül.
Ekkor az egyházi művek mellett az oratóriumok is jelen vannak a püspöki udvar zenei életében.
Az oratóriumok már megközelítik az operajátszáshoz szükséges formai világot, és az ehhez szükséges technikai igényeket is, de Nagyváradon az operajátszás nem kifejlődött, hanem egyszercsak: lett. Nem lassanként jutott el ez a zenei műfaj a magas elismerések szintjére, hanem hirtelen a lehető legmagasabb tündöklésben jelent meg, és ezt a szintet hosszú ideig tartani is tudta.
Patachich Ádám püspök közbenjárásával Bécsből érkezett ez a nagyon összetett zenei műfaj egyfelől a már említett, ideszerződtetett zenei nagyságok révén, másfelől pedig személyes érdeklődésének eleget téve hozta be a korai itáliai opera, a velencei operaiskola, a nápolyi operaiskola, a francia opera és az angol opera hírét is. A szerződéses zenészek közt Dittersdorf több oratóriumot is Nagyváradon komponált (1764-1769), amelyek nagy sikernek örvendtek. Ez ösztönözte őt arra, hogy azt javasolja a püspöknek, világi tárgyú, vidám darabokat is bátran tűzzenek műsorra.
Dittersdorf nagyváradi működésének idejéből ismerjük az első pontos adatot és ennek reflexióit operaelőadással kapcsolatosan.
A legelső, egész estét betöltő operát Nagyváradon a helyi püspöki zenekar, énekkar és az eseményhez felkért szólisták adták elő 1766-ban. Az Amore in Musica címet viselő vígoperát Dittersdorf komponálta.
Ez volt a zeneszerző első bemutatott operája Nagyváradon, amelyet innentől kezdve ősbemutatóként jegyez a zenetörténet.
Maga a szerző vezette végig a próbafolyamatokat, és vezényelt is ezalkalommal. Hatalmas siker övezte a művet, és innentől kezdve tudjuk nyomon követni a további operaelőadásokat is Nagyváradon. Meglepő módon nem az akkori Püspöki Palotában történt meg ez a jelentős zenei pillanat városunkban (amely a mai Városháza helyén volt egykoron), hanem az akkori jezsuita iskolában.
