A Hagyományok Háza az európai mintához csatlakozva koncertsorozattal jelentkezik a felújított Budai Vigadó Corvin téri teraszáról. Az élő népzenei közvetítések minden nap, a nándorfehérvári csatára emlékező déli harangszó után csendülnek majd fel, buzdításként a kitartásra, talán segítséget is nyújtva a léleknek, a népzene által. A koncertsorozat többrétűségéről, a népzenészek jelenlegi helyzetéről és a ház terveiről a Hagyományok Háza főigazgatóját, Kelemen Lászlót kérdezzük.
– „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.” – ezek Kodály Zoltán szavai és a népzenészek felé tett felhívás is utal erre. A lelkitápláléknyújtás hívta életre a koncertsorozatot, vagy azért ez ennél átfogóbb kezdeményezés?
– Minden erővel fent kellene tartanunk az egységet, ami most, a járvánnyal szemben való ellenállást lélekben erősíti. A zene, a tánc, a művészetek évezredek óta azt a célt szolgálják, hogy a nehéz idők megterhelő eseményeit feloldják az emberekben. Ha a lélek erős, a test is jobban bírja. Ezen felül viszont tagadhatatlanul célunk az is, hogy a fellépő zenészeknek, akik egyik napról a másikra elvesztették az összes jövedelmi forrásukat, a magunk szerény eszközeivel segítsünk, hogy fizikailag is ki tudjanak tartani. Fontos, hogy a vészterhes időkben is össze tudjon fogni, össze tudjon tartani a közösség.
– Olaszországban már láthattuk példáját az erkély- koncerteknek. Valami hasonlóról lesz szó a Hagyományok Házában is vagy más jellegű koncertélményt várhatunk?
– Remélem, hogy nem „koncertélményt” fogunk tudni nyújtani, vagy nem csak. Egy olyan, az élő közvetítés esetlegességét kihasználó, néha a zenélésből ki is „beszélő”, lazább formát képzelek, amely az online bekapcsolódónak is az egyediség és közösség, a mégis összetartozás élményét adhatja. Doboz-előadásokból ma nagyon sok van az interneten, ahol egy-egy megrendezett, hangról-hangra hű koncertet nézhetünk-hallhatunk. Az élő népzenének éppen ez a sajátos varázsa: nem lehet dobozba zárni, de még csak kétszer ugyanúgy eljátszani sem adott dallamot. Nekünk is csupán annyi a feladatunk, hogy közreadjuk, elérhetővé tegyük és ennek révén jelezzük támogató álláspontunkat a nagyvilág felé.
– Elcsendesedett a Budai Vigadó is, mint oly sok kulturális intézmény, a programok és rendezvények ideiglenesen elmaradnak. Mennyiben fér össze ez a koncertsorozat a #maradjotthon felhívással?
– Akkor, amikor az a kérdés, hogy miből vegyél kenyeret, nem tudsz otthon maradni. Mindenki kimozdul a boltba is, ha valami elfogy otthon, és természetesen dolgozni is sokan járnak. Ugyanakkor a Hagyományok Háza mindent megtesz (fertőtlenítés, szabályok betartása), hogy minimálisra csökkentse a fertőzés kockázatát. Ezt különben is megtesszük, erkélykoncertek nélkül is. Dolgozni kell, ha a kenyérre valót meg akarod keresni.
– A Hagyományok Háza a népművészet otthona. A többi területre hogyan hat a kialakult helyzet? Van-e tervben hasonló kezdeményezés a kézművesek, néptáncosok vagy egyéb előadók tekintetében?
– Igen, lehet hogy már meg is jelent egy népzenét, néptáncot, kézművességet segítő, Virtuális hagyományaink névre keresztelt pályázatunk, ahol „előremenekülünk”. Módszertani anyagok, virtuális oktatóanyagok és videoklip-tervek készítésével, készíttetésével szeretnénk segíteni a majdani kibontakozást. A pályázat célja olyan ötletek előhívása és majdani kivitelezése, amik valamiféle új látásmódot hívnak elő, avagy mind földrajzilag, mind módszertanilag új területek megismerését segítik. Nagyon sok jó egyéb kezdeményezést látunk az interneten is, ahol közösségünk tagjai, mindenki a maga személyisége, vérmérséklete szerint igyekszik hasznossá tenni magát, megosztani tudását.
– Terveznek-e még hasonló koncerteket, közvetítéseket, esetleg átalakított vagy régebben rögzített anyagok közzétételét? Hogyan igyekszik átsegíteni ezen az időszakon a Hagyományok Háza az éhes lelkeket?
– Persze, mi is közzéteszünk Magyar Állami Népi Együttes műsorokat, de tervezzük saját erőből a módszertani anyagok készítését is. Ugyanakkor nyitottak vagyunk minden kívülről jövő szakmai kezdeményezésre, amely a „tiszta forrás” további csörgedezését biztosítja. Hogy mindannyian, akik tudunk és akarunk, igyunk belőle.