Horváth Ági sokrétű munkáiban a koncepció és a megközelítés hangsúlyosabb, mint a vizualitás és a megjelenés. A leginkább ellentétpárokat színre állító képzőművésszel beszélgettünk aktuális projektjeiről.
– Milyen témafelvetések foglalkoztatnak aktuálisan?
– Jellemzően több projekten dolgozom egyszerre. Van, ami éveken átívelő, sorozat jellegű, és van, ami egy-egy önálló darab. Ezek utólag gyakran beleillenek valamelyik projektbe, de
nem mindig egyértelmű, hogy amit csinálok, egy új dolog kezdete lesz, vagy átkötés, vagy egy már megkezdett projekt része.
Témák szerint egyszerre több, talán egymástól távolinak tűnő dolog is folyamatban van: a „Névportrék” című sorozatban az arany háttér jelentésével/jelentőségével és az emberi arc aszimmetriájával foglalkozom; a nyári játékok, felfújható matracok és a víz is folyamatosan leköt; és lenyomatképzéssel, az 1:1-es méretarányban megjelenő egyszerű használati tárgyak (pl. ruházat, telefon) reprezentálási lehetőségeivel szintén foglalkozom. Ezenkívül az utóbbi időben installációkat is készítettem a popkultúra jellemző tárgyainak szimbólumteremtő erejéről, mindennapi tárgyaink elrendezési variációk szerinti jelentésmódosulásairól, valamint több objekt- és akcióötletem is van.
– Milyen periódusok vezettek a mostani témafelvetésekhez?
– Nem mondanám periódusoknak, amiken keresztülmegyek. Inkább egy folyó egymásba átjátszó áramlataihoz lehet hasonlítani: egyiknek sincs határozott kezdete és vége, mindegyik hat a másikra, és bár az időbeliség vagy a téma alapján el lehet különíteni egységeket, nem szeretnék határokat/kategóriákat definiálni.
Ez a nyitottság és divergencia fontos számomra, mert szabadnak és hosszú életűnek érzem magam tőle.
– Milyen lehetőségeket emelnél ki manapság?
– Lehetőségek közül leginkább a díjakat, ösztöndíjakat, pályázatokat, rezidenciákat említeném, de sok útvonal lehetséges, sűrű kiállítások vagy galériás és vásáros vonal… mindenki máshogy csinálja. Én pont nem vagyok egy nagy pályázó, ezért (is) nagy öröm volt, hogy a tavalyi év végén megnyertem a Decode pályázat fődíját, korábban pedig a Hungary Emerging egyik győztese voltam, aminek segítségével az USA nagy vásáraira jutottak ki a munkáim.
– Látsz jelenleg olyan kezdeményezést, amit érdekesnek/értékesnek találsz?
– Sok értékes és érdekes kezdeményezés van jelenleg a területen, és valószínűleg többről még nem is tudok. Inkább olyanokat említek, amiket többé vagy kevésbé személyes tapasztalatból ismerek; ilyen például a Budapest ArtMentor Képzőművészeti Mentorprogram, aminek 2018–2019-es évfolyamába felvételt nyertem. A program célja, hogy már végzett képzőművészek munkájának a műtermi gyakorlaton kívül eső területeit fejlessze.
Az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány szerteágazó tevékenysége szintén hiánypótló: kiállítások rendezésétől kezdve fesztiválok szervezésén át a fiatal művészeknek nyújtott reprezentációs és műteremhasználati lehetőségekig sok olyan dolgot csinálnak, ami segíti a kortárs képzőművészet jelenlétét. Gajzágó György CCA programja egy kortárs gyűjtőréteg létrehozását célozza, ami fontos a piac bővítésében és a kortárs képzőművészetre nyitott szemlélet kialakításában. F. Kovács Attila Artist Talk-estjei egész közel képesek hozni a kortárs képzőművészetet/képzőművészeket azzal, hogy kötetlen, baráti hangulatban és társaságban adnak teret a gyűjtő (F. Kovács Attila) tulajdonában lévő műalkotásoknak a művész által történő bemutatására.
– Mik a jövőbeli terveid?
– Terveim a nempályázás helyett a pályázás; főleg a külföldi rezidenciaprogramokon való részvételt halogatom túl sok ideje. Valamint szeretném megvalósítani azokat a terveimet, amiket infrastrukturális hiányok miatt kell parkoltatnom. Ez több szervezési és kezdeményezőkészséget igényel részemről, erre meditálok most. Ugyanez a több kiállításon való részvételre is igaz.
