Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Címlap Káel Norbert kedvenc felvételei hallhatók a Lakatlan sziget következő adásában

Káel Norbert kedvenc felvételei hallhatók a Lakatlan sziget következő adásában

Káel Norbert kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió új, Lakatlan sziget című tematikus műsorába, melyeket a következő adásban, március 17-én hallgathatunk meg.

- hirdetés -

A klasszikus zene és a jazz kettős vonzása számomra gyakorlatilag zenehallgatásaim kezdetétől jellemző volt. Vannak azonban olyan meghatározó jelentőségű felvételek, amelyek determinálták zenei érdeklődésem, és művészetem irányát.

Ide kapcsolódik:
Herczku Ágnes és Balázs Zoltán a Papageno Klasszik következő vendége

Ilyen például Keith Jarrett The Köln concert című epikus szóló lemeze, amely korszakalkotó lépés volt 1975-ben a jazz történetében. Ebből az első tracket, a Part 1-et ajánlom. A másik nagy hatású felvétel számomra Pat Metheny Still life című albuma, amelyet a latin-jazz ritmusvilág, és a rendkívül változatos, a klasszikus zenei harmóniákat is felhasználó, színes akkordvilág jellemez. Itt meg kell említenem a nem rég elment Lyle Mays nevét, aki a jazz zongorázás egyik forradalmára volt. Methenyvel való együttműködésük felbecsülhetetlen értékű zenei értéket teremtett. Ebből én is sokat profitáltam. A fenti lemezről a „Minuano” és az „In her family” című számot ajánlom.

A fent említett 3 felvétel mellett már zenei tanulmányaim elejétől érdekelt Bartók zenéje. Ebből két zenei példát szeretnék mutatni: az egyik a Három etűd Kocsis Zoltánnal, a másik pedig az „Ostinato” Chick Coreával és Herbie Hancocokkal két zongorán. Köztudott hogy Bartók harmónia, dallam és ritmusvilága nagy hatással volt a jazzre. Így én is sokat tanulmányoztam a zeneszerző géniuszt. Későbbi tanulmányaim alatt megismerkedtem Bill Evans játékával, amely szintén a klasszikus zenére utaló harmóniai elemeivel és tiszta, nagyívű szólóival ugyancsak nagy kedvencem lett. Tőle a slágerként ismert „A time for love” című szóló felvételt ajánlanám. Evanstől megtanultam, hogy sokszor a kontrollált, és kevésbé látványos, de megalapozott, ízléssel, tehetséggel megfogalmazott dolgok ugyanolyan, vagy még meggyőzőbb módon érvényesülnek, mint a szenzációs és hatalmas érzelmi amplitúdóval előadottak.

A klasszikus előadók közül Kocsis Zoltán mellett Ivo Pogorelić játékát hallgattam a legtöbbet. Pogorelićtől Liszt h-moll szonátának felvételét ajánlom. Különc, meglepő dinamikai és értelmezésbeli kivitelezések jellemzik Pogorelićet. Technikai és hangszerkezelésbeli magabiztossága viszont hitelessé teszi ezen tulajdonságait. Megtanultam tőle, hogy lehet nem megszokott, és elfogadott dolgokat csinálni, ha az ember kellő tudással és szenvedéllyel teszi. A lista korántsem teljes, de a felsorolás limitje már csak egy felvételt engedélyez. Mindenképp ajánlanám még Zakir Hussaint. Az ő zenéje a kultúrák közötti kommunikáció és a stílusok közötti fúzió egyik leggyönyörűbb példája.

A lemezen Jan Garbarek a norvég népzenei és a jazz, Zakir Hussain, és Hariprasad Chaurasia az indiai, John McLaughlin pedig a jazzt és klasszikus gitár technikát képviseli. Amikor először hallottam a lemezt azonnal megtetszett az időtlenség, zenei meditáció, és a zenészek közötti összhang kiegyensúlyozottsága. A dinamikai valamint tempóbeli sokszínűség, és a Hussain-McLaughlin zenei párbeszédek virtuozitása is elképesztő.


* Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción is elérhető Papageno Rádió keddenként, 22 órakor kezdődő műsorát. Az applikációt androidra itt, iPhone-ra pedig innen tudjátok letölteni. Ismétlés csütörtökön 15, szombaton pedig 16 órától.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X