Pőre igaz szeretem ölelni, hogy dal karoljon belém szívemig jönni ki szemen, fülön, köldökön. Hatoljon belém szerelemként melódia.
Ma Ruth Dolores hangmosolya tölti véredény, keményed lejtése érces simaságként lelkembe képként. Hiányzó test mögüle hunyt szemmel érezhető csupán, lélegző lénye távban létez, ám szava fülembe folytona, mindeni tudása szerelmének levegőm. Megfordulok. Magamra húzom takarónk. Így ölel melódiakarjával, daltekintetével, mosolyhangjával.
Hunyom hát szemem, legyen velem egész nap, minden évszakban, örökké.
