Ezekben a rendkívüli időkben a Várfok Galéria rendkívüli művek különleges megközelítésével indított sorozatot, mely során a Galéria művészeinek alkotásaiból szemezgetünk, hogy azokat új, izgalmas összefüggések mentén vizsgáljuk, szabadon szárnyalva a művészettörténet korszakai és alkotói között. Tartsatok velünk!
Az elfeledett mediterrán parkok, kihalt, végtelenbe vezető amerikai utak, antropomorfizált autók és repülőgépek után, Szotyory László 2013-ban ragadozó állatokról készített egy megindító sorozatot, melynek egyik leglíraibb darabja A király című kép.
Szotyory László bármit is fessen, műveit nagyfokú festőiség jellemi. Széles gesztusok, lazúros áttetsző színrétegek, melyek alól gyakorta előtűnnek az előrajzolás vázlatos ceruzavonalai. Magasfokú érzelem sugárzik ezekből a részletekről, legyen szó egy ciprusokkal övezett kertről vagy akár egy fenséges oroszlánról, a képek minden esetben borzongatnak, az irreálisan sötétkék ég, az elmosódott részleket, elfolyó festékfoltok nyugtalanító érzetet keltenek, a vihar megborítja az időtlen táj idilljét, az oroszlán körüli drámai háttér a tekintélyes állat erejére figyelmeztet, most még nyugalomban fekszik, de azért inkább ne menjünk közel hozzá, hogy megsimogassuk.
A nézőben számos művészeti előkép merülhet fel, antik Herkules ábrázolások, középkori bestiáriumok, kolostorok árnyékos kerengőinek kőfaragványai, a reneszánsz szent és profán attribútumain, nemes szimbólumain át egészen a 19. századi egzotikus vadászat jelenetekig. Most nézzünk meg néhány izgalmas példát.
Fotó: Bodleian Libraries, University of Oxford
A 13. századi Ashmole Bestiárium a gazdagon illusztrált állattankönyvek egyik legszebb példája. Ezek a latin szövegekkel ellátott művek a 2-4. század közöttre datálható Physiologus iratra vezethetők vissza, mely az antik természetrajzi hagyományokat (Plinius, Solinus) alapul véve, de a korszellemnek megfelelően az állatábrázolásokat morális tartalommal, bibliai szövegekkel kapcsolta össze és így vált a keresztény középkor egyik legrégibb és legelterjedtebb kéziratává. A könyvekben az állatok királyát egészen elképesztő tulajdonságokkal ruházták fel, melyeket Krisztussal kötöttek össze. Így például, ahogy az Ashmole Bestiárium kiemelt lapján láthatjuk, úgy vélték a nőstény oroszlán holtan hozza világra kicsinyeit, csak a harmadik napon kelnek életre apjuk lehelete által, mely egyértelműen Krisztus feltámadásának jelképe.
Az európai lakosság nem igen láthatott élő oroszlánt, csak előkelő udvarok díszállataiként egy bizonyos elit kör kiváltsága volt. 1100 körül római pápák büszkélkedhettek velük, 1290-ben már Firenze városának is volt saját példánya, az 1400-as években a francia nemesség köreiben is előfordult, sőt Burgundiai Jó Fülöp genti udvarában 1420-ban három oroszlánról is találunk feljegyzést.
Az ábrázolások sutasága részben ezzel is magyarázható. De ha megnézzük a Villard de Honnecourt legendás vázlatfüzetében szereplő oroszlánt, melyet a könyvben olvasható feljegyzés alapján élőben látott példányról készített, ugyanolyan sematikus képpel találkozunk. Az ok a középkor művészettel kapcsolatos felfogására vezethető vissza, ahol a művészeknek figyelembe kellett venni a kor vallásos előírásait, a természethűségre való törekvés Isten tökéletes teremtését sértő cselekedetnek minősült és tiltott volt, nehogy magát a vallásos üzenetet közvetítő képet tegye csodálat tárgyává. Azonban a művészek kreativitása nem ismert határt, figyeljük meg az Ashmole miniatúrán a keretezés csodálatosan gazdag geometrikus és levél díszítését, micsoda árnyékolás és térmélység bontakozik itt ki, míg maguk a fő jelenetek teljesen síkban vannak ábrázolva. De még itt is felfedezhetünk számos játékos részletet, több helyen az oroszlánok mancsa kilóg a keretből, döbbenetesen kifejező emberi arckifejezéseik vannak és mind a színezés, mind a formák hullámzása, legyen szó az állatok farkáról, a növényekről, vagy a formák színsávokban történt árnyékolásáról, a kompozíciókat hihetetlen dinamizmussal látja el.
National Gallery of Art, Washington
Peter Paul Rubens (1577 – 1640) 1614-16 körül festi meg monumentális képét, a Dániel az oroszlánok vermében című alkotását. A 17. század egyik legnagyobb mestere a rá jellemző grandiozitással ábrázolja a bibliai történetet 224,2×330,5 cm-es (több mint 3 méteres!) méretben, majdnem életnagyságban jelenítve meg az oroszlánokat. Az ószövetségi próféta, Dániel a zsidók babiloni fogsága alatt Istentől kapott tehetségének és tudásának köszönhetően magas pozícióba került az uralkodóknál. Irigyei hitéért beárulták Dáriusz királynál, aki arra kárhoztatta őt, hogy éhes oroszlánok vermében vesszen el. Másnap reggel azonban, miután a követ elgörgették a verem elől, teljes épségben találtak Dánielre. Csodálatos megmenekülése a barlangból, Krisztus sírból való feltámadásának jelképe és Isten védelmének ígérete a hitben állhatatosak számára.
A reformáció terjedésének időszakában ezek a mártír alakok kulcsfontosságúvá válnak a katolikus egyház számára, hogy a hívőkben felkeltsék a vallásos hevületet. A hithű katolikus Rubens ezt mesteri fokra emeli Flandriában. Elképesztő drámaiság és erőteljes teatralitás jellemzi a művet. Dániel 10 nagytestű oroszlán (remek játék megkeresni az összeset!) között jelenik meg, akik mintha észre se vennék a prófétát, alszanak, egymással küzdenek és sokkal inkább a nézőre fókuszálnak! Több közülük szigorúan vagy vicsorogva tekint ránk, a nézőpont is úgy van meghatározva, hogy magunkat a veremben érezhessük, átfusson rajtunk a borzongás az állatok közelségétől. Tudjuk, hogy Rubens a brüsszeli királyi állatkertben pontosan tanulmányozta az oroszlánok viselkedését, számos előkészítő vázlatot készített. Figyeljük meg az elképesztő finomsággal megfestett szőrüket, élethű mozdulataikat és a drámai fény hatására még félelmetesebbnek tűnő alakjukat. A drámaiság Dánielen tovább fokozódik, vele egy vonalban a kép alján a halál veszélyét jelképező koponya jelenik meg, azonban imádkozó, felfelé irányuló tekintete a megváltást sugallja számunkra: a verem elől elgörgetett kő helyén beáramlik a fény és a kék ég, valamint a kép ezen a részén látható zöld ágak az élet és a próféta győzelmét hirdetik.
The Metropolitan Museum, New York
Az egyik legismertebb naiv festő, Henri Rousseau képén a növényi motívumok átveszik a hatalmat az oroszlán alakja felett és a kép főszereplőjét szinte az észrevehetetlenségig zsugorítják. Az autodidakta művész rajongott az egzotikus növényekért és állatokért, számos képet festett ebben a témában. Az inspirációt franciaországi botanikus és állatkertekből, illusztrált könyvekből és kitömött állatok tanulmányozásából gyűjtötte. 1891-ben mutatta be első dzsungelképét, Surpris! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt. Naiv módon megfestett művei mellőzik a pontos anatómiát, a perspektívát, szabad, öntörvényű alkotások, melyek egy álomszerű, rendkívül színes világba emelik a nézőt.
Az idén 99 éves, világhírű Françoise Gilot Oroszlánok és lepkék című 1969-es litográfiája egészen groteszk módon ábrázolja az oroszlánokat lepkék és antik építészeti elemek társaságában. Gilot 1952-ben készített először kőnyomatokat a legendás párizsi Mourlot műhelyben, ahova nőként ő tehette be először a lábát. Jelen litográfia már az amerikai Tamarind Insitute-ban készült és rendhagyó módon fekete-fehér. A színek szerelmese csak elvétve készített ilyen monokróm műveket. A kompozíciót így teljes mértékben a formák uralják, azokon van a hangsúly és micsoda építkezés zajlik velük a képen! Gilot négyszögeket helyez sűrűn egymásra, szinte beterítik az egész képteret, mintha egymásra szórt áttetsző mozaikkockák lennének. Az oroszlánok hajlékony kontúrja ezt teljesen ellenpontozza és a szemet az antik színház felköríves építményére vezeti, ahonnan távoli látképét látjuk a fekete tengernek. Lepkék és oroszlánok.
„Porból és színekből új lepkék születnek, de minket úgy tesznek a földbe, ahogy a törött csontot tesznek gipszbe, hogy összeforrjon valahol a viharban és a homályban a hullámok úgy nyalják az újszülött szigeteket, mint kölykét az oroszlán a szavak most próbálják első lépéseiket a papírlapok fehér sötétjében, ahol nincs sem árnyék, sem űr, se távolság míg aztán megszületik valami egészen új, új koordináták, északi fény, valami új éjszaka”
Így indul a nagy Jaan Kaplinski észt költő, író eget rengető képekben gazdag verse. A teljes vers Bajtai András és Sirokai Mátyás költők Lelkigyakorlatok című világirodalmi versblogján olvasható. Aki eddig nem ismerte az oldalt, érdemes ellátogatnia rá.
* Szotyory László és Françoise Gilot művei elérhetők a Várfok Galériában.
* A szerző, Kovács Krisztina a Várfok Galéria művészeti vezetője, művészettörténésze.
