Nagyváradon 1956. január 9-től 1989. december 24-ig összesen 330 operát adtak elő a meghívott társulatok, valamint a helyi előadók.
Az említett időintervallumon belül ezekkel az ismert operaszerzők neveivel találkozunk, valamint pontosan ennyi alkalommal előadott operákkal: Verdi (52), Strauss sr. (48), Schubert-Berté (46), Mozart (39), Puccini (22), Kurt Weill (20), Strauss jr. (13), Rossini (10), Donizetti (10), Bizet (10), Britten (8), Dittersdorf (7), Mascagni (6), Delibes (5), Gounod (5), Leoncavallo (4), Csajkovszkij (4), Aszafjev (3), Erkel Ferenc (2), Bihari Sándor (2), Alexandru Zirra (2), Händel (2), Humperdick (1), Offenbach (1), Ponchielli (1), Saint-Saens (1), Bellini (1), Flotow (1), Smetana (1), Scsedrin (1), T. Jarda (1), Doru Popovici (1).
Ugyanezek a társulatok, és helyi előadók az előbb említett operaelőadásaik mellett bemutattak továbbá 8 báboperát (Pergolesi), 41 daljátékot (Kacsóh Pongrácz: János Vitéz – 20, Bihari Sándor: Kádár Kata – 15, Kodály Zoltán: Háry János – 2, Kodály Zoltán: Székelyfonó – 1), 30 balett-produkciót (Csajkovszkij: A hattyúk tava – 10, Adolphe Adam: Giselle – 3, Farkas Ferenc: Csinom Palkó – 3, Alfred Mendelssohn: „Călin”- 2, Kenessey Jenő: Keszkenő – 2, J. Bayer: Baletul Babatündér – 2, A. Vivaldi: Évszakok – 2, S.Prokofjev: Cinderella – 1, Kara Karajev: A villám útja – 1), valamint meg nem nevezett balett-előadásokkal a nagyváradi balett-társulat (5), és a Bukaresti Opera balett-társulata (2).
A pontosan ismert szerzők balett-előadásait a Kolozsvári Magyar Opera balett-társulata, a Temesvári Opera balett-társulata, valamint a Konstancai balett-társulata adta elő városunkban. Ugyanebben az említett időszakban Lehár Ferenc A víg özvegye révén 1 operett-előadás is volt Nagyváradon.
Városunkban olyan helyi, megyei, országos és nemzetközi hírű előadók koncerteztek ezekben az években – természetesena teljesség igénye nélkül felsorolva őket –, mint zongorán: Rados Ferenc, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Sava (Singer) György, (Fischerné) Szalay Stefánia, Valentin Gheoghiu, Arkadij Sevidov; hegedűn: Ruha István, Ion Voicu, Mădălin Voicu, Igor Oistrach, Ole Böhn, Viktor Tretyakov; énekesek közül pedig Lya Hubic, Papp Magda, Simándy József, Polgár László, stb.
A nagyváradi operaelőadások megcsappant mértéke ezekben az időkben részben az előző cikkben említett kommunista szemléleteknek is köszönhető, valamint az államilag teljesen felügyelt filharmóniai koncertek (engedélyezett műsorok/fellépők) léptek előtérbe a zenei-kulturális igényt kielégítve. Hiába voltak jelentkezők, egyéni szervezők, más városból/országból önálló turné keretein belül a környékünkre érkező operatársulatok – többségük fellépését nem engedélyezte a Bihar Megyei Kultúrügyosztály, a területi párttitkár, valamint a bukaresti Művelődésügyi Minisztérium Zenei Főigazgatóság. Mindent, amit „saját szakállra” szerveztek – volna –, egyszerűen lesöpörtek az akkori politikai élet vezetői a javaslati asztalról, még akkor is, ha minden költséget saját maguk álltak volna, és minden illetéket befizettek volna a Kultúrügyosztály számlájára, vagy ha jelentős mennyiségű tiszteletjegyet is biztosítottak volna az államilag kinevezett zenei szakembereknek az adott zenei eseményekre.
A kommunizmus nagyon nagy hatással volt a komolyzenei élet szabadságára (szabadságtalanságára), ugyanakkor az operaelőadásokra is.
A „könyebben és gyorsabban kivitelezhető” (egy ilyen megfogalmazást is tartalmazó hivatalos dokumentum is birtokunkban van ebből az időből) filharmóiai előadásokat, illetve kamarazenei műsorokat részesítették előnyben. Ezzel pedig részben az államilag „javasolt” műsorok és előadók, a pártpropagandát támogató nagyzenekari programok futottak végig úgy Nagyváradon, mint ahogyan ez a teljes országban ezekben az időkben amúgy „bevett” szokás volt.
Igazából, úgy gondolom, hogy Victor Hugo gondolatával csatároztak: „A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.”
