Thurzó Zoltán zongoraművész kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió Lakatlan sziget című tematikus műsorába, melyeket a következő adásban, május 5-én 15 órakor hallgathatunk meg. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
Thurzó Zoltán a felvételekről így ír:
Régi elmélkedése az sokunknak, ha mondjuk elhagynának minket egy sivatagban, vagy egyszer csak egy lakatlan szigeten ébrednénk fel, mely zeneművek lennének azok, amelyeket a legszívesebben hallgatnánk meg, vagy adott helyzetben legalább lelki füleinkkel önmagunkban elevenítenénk fel. Biztos vagyok abban, hogy a zene mellett sok vers is eszembe jutna, amelyek erőt adnának, viszont Müller Péter egyik gondolata minden valószínűséggel naponta átvillanna bennem:
„Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító.”
A történelem és az élet már megtanított bennünket arra, hogy mindent, amit tapasztalunk, azok csupán átmeneti állapotokat képviselnek, és emiatt mindent értékelni kell. A jót, de a rosszat is egyaránt.
Ha adott helyzetben valami csoda folytán egy zongora is ott rejtőzne az egyik bokor tövében, akkor az a lakatlan sziget egyszer csak a földi mennyország lenne számomra. Magányos szigetbéli életem esetében fontosnak érezném, hogy a lelki világomat és a belső természetemet meghatározó, több lelki állapotot tükröző darabokat vigyem magammal. Néha a mindennapjaikban is több olyan személyes pillanatot igénylünk, amikor becsukva szemeinket a külvilágot teljesen kizárva csak a belső világunk tud feltölteni bennünket. A belső kis lakatlan szigetünk. Itt viszont nyitott szemekkel is átélhetném ezeket a pillanatokat. Miközben felfedezném a szigetet, minden itt eltöltött pillanat valamilyen zeneművet suttogna a fülembe. Különös érzést keltenének bennem ezek a hangok: mintha hozzám szólnának. „Zenére lefordítva” hallanám a tenger morajlását, a homor pergését és reccsenését a lábam alatt, a kagylók koccanását, a szél mozgását, és nem utolsó sorban a pálmafa levelek ritmikus suttogását. Álmodozni lehetne a messzeségbe, és keresni az erőt adó isteni jelzéseket.
Könnyű dolgom lenne, mert a zeneszerzők a zenében páratlan érzékkel megszervezett hangjaikkal fejezték ki mindazt, amit lényegesnek gondoltak a világról és természetesen benne magáról az emberről is. Itt, a szigeten minden érzésem és észlelésem felerősödne, de ugyanakkor a nagyobb belső nyugalomra is szükségem lenne, hogy nehogy belezizzenjek a társmentes létbe.
Mindenki lelkében ott „tolonganak” gondolatok, amiket másokkal is szeretne megosztani. A természet mellett a szigeten csak a zene tudna velem társalogni. A zeneszerzők is álmodoztak, és történeteket mesélnek el minden zeneműben – így pedig tudom, hogy sosem lennék egyedül. Arra gondolnék a zeneműveket hallgatva, hogy ámbár a századok tükröt jelentenek a jelenre, a személyes gondolatok viszont ugyanolyan tükröt jelenthetnek úgy az ember személyiségére, mint a letűnt korszakokra egyaránt. Szerencsés is lennék valahol ebben a magányban, mert az emberi történelem folyamán felhalmozott műveltség, tudás egyik időtálló „hordozói” is velem lennének, valamint az ezekben felhalmozott támasz, amelyek jelentős mértékben alakítják a lélek érzékenységét.
Számomra a muzsika egy nyelv, mely nyelvet nagyon jól használnak, és magas művészi szinten tolmácsolnak a zeneszerzők, és utólag az előadók egyaránt. A zenei nyelvezet alapja egy fekete-fehér ABC és ugyanazt a 12 hangon alapuló eszköztárt használja minden zeneszerző. Csupán az a változó, hogy milyen alakot ölt a muzsika egy-egy egyéni életkörülményen keresztül. A zene, és minden egyes hang megmarad a világmindenségben, és mivelhogy semmiképpen sem vész el (esetleg átalakul), így mindeképpen olyan zeneművekre vágynék itt, amelyek minden pillanatban szoros kapcsolatban lennének a „szigetbéli” helyzetemmel.
Számomra a konkrét zenei lista a következő lenne:
- Bach: Máté-passióból a 39. ária – „Erbarme dich, mein Gott”
(Les Siècles, karmester: François-Xavier Roth / contralto: Delphine Galou / hegedű szóló: François-Marie Drieux) - Rachmaninov: The Isle of the Dead, Symphonic poem Op. 29
(Royal Stockholm Philharmonic Orchestra / karmester: Sir Andrew Davis) - Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, Op. 35: Szindbád hajója
(Wiener Philharmoniker, karmester: André Previn, hegedű szóló: Rainer Küchl) - Mozart: A-dúr zongoraverseny Nr. 23, K.488 – Adagio
(The Orchestra of La Scala, karmester: Carlo Maria Giulini, zongora szóló: Vladimir Horowitz) - Ravel: G-dúr zongoraverseny – II. tétel – Adagio assai
(Orchestre national de France / karmester: Emmanuel Krivine, zongorán közreműködik: Martha Argerich - Erkel Ferenc: Hunyadi László – nyitány
(Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara / karmester: Medveczky Ádám) - Wagner: Isoldes Liebestod
(Karajan – Ultimo Concerto, Wiener Philharmoniker, vezényel: Herbert von Karajan, szólót énekel: Jessye Norman) - Vivaldi: Négy évszak – Nyár – utolsó tétel
(Gombos harmonikán: Alexandr Hrustevich) - Eric Whitacre: Cloudburst
(VocalEssence Chorus & Ensemble Singers, The St. Olaf Choir, and the 160-voice Minnesota High School Honors Choir, vezényel a szerző: Eric Whitacre) - Liszt Ferenc: Polonaise No. 1
(Zongorán előadja: Cziffra György) - Bartók Béla: Román népi táncok Sz. 56 / BB 68
(zongorán előadja: Thurzó Zoltán) - Bartók Béla: „Szabadban”, Sz. 81, BB 89
(zongorán előadja: Kocsis Zoltán)
* Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción is elérhető Papageno Rádió keddenként 15 órakor kezdődő műsorát. Az applikációt androidra itt, iPhone-ra pedig innen tudjátok letölteni. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
