Gobbi Hilda, Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész 1913. június 6-án született, és 1988. július 13-án hunyt el Budapesten.
Gobbi Alajos zeneszerző, karmester és hegedűtanár unokája, az apai ágon olasz származású Gobbi Hilda 1935-ben végzett a Színművészeti Akadémián, majd a Nemzeti Színház szerződtette, 1959-től a József Attila, 1971-től ismét a Nemzeti, 1983-tól haláláig pedig a Katona József Színház tagja volt.
Azon kevesek közé tartozott, akik a színházon kívül is állandó cselekvési lázban égtek: 1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, majd az ellenállási mozgalomban. A második világháború után fizikai munkával járult hozzá a Nemzeti Színház újjáépítéséhez, a munkás- és parasztszármazású színinövendékek számára megszervezte a Horváth Árpád Kollégiumot, az idős és magányos színészek számára pedig a Jászai Mari és Ódry Árpád Színészotthont.
A névadó pályatárs egykori villájában ő hozta létre a Bajor Gizi Színészmúzeumot, 1977-ben az ő kezdeményezésére bontakozott ki mozgalom az új Nemzeti Színház felépítésére, 1987-ben pénzgyűjtést indított a cél érdekében.
Drámai művekben és vígjátékokban, filmen és színpadon egyaránt számtalan alakot formált meg sikerrel. Színpadi szerepei közül emlékezetes volt Mirígy, a boszorkány a Csongor és Tündében, Gertrud, Dánia királynője a Hamletben és Aase anyó a Peer Gyntben. Önéletrajzi kötete 1982-ben jelent meg Közben… címmel.
A végakarata szerint alapított Aase-díjjal az epizodistákat ismerik el, a színészkamara és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pedig 2001-ben közösen alapított Gobbi Hilda-díjat. A 2002-ben átadott Nemzeti Színház parkjában szobor, az épületben a stúdiószínpad elnevezése örökíti meg a legfőbb teátrumért küzdő színésznő emlékét.
