A Szentendre központjából Leányfalu felé vezető úton, kis dombon, fáktól szinte teljesen takarva áll az a kisebb palotának is beillő villa, amelyben 1906-ban telepedett le Ábrányi Emil (1851–1920), korának egyik legünnepeltebb költője feleségével, Wein Margit operaénekesnővel. Úgy tartják, a villában Puccini is megfordult – ennek próbáltam utána járni. Közben megismerkedünk a villa történetének legfontosabb fejezeteivel.
Az épületet mintegy 8000 négyzetméteres park veszi körül, így a sétáló szinte semmit nem lát belőle… Jómagam is jártam arra, egyszer körülbelül másfél évtizede, majd pár hónappal ezelőtt, és tényleg szinte csak sejteni lehet, hogy dereng egy világos épület a fák mögött.
Legutóbb már egy kékvízű medence is előcsillant, ugyanis közben példaértékűen helyreállították a villát, rendezték környezetét, és úgy hírlik, egészen horribilis összegért új gazdája lett. A blogger ekkor ezt látta:
Mai képet, ahol jól látszana az épület, szinte lehetetlen találni. Még a profi műemlékes weboldal tudósítója sem tudott ilyet készíteni… Egyet azért mégis sikerült fellelni az ARTium Kulturális és Művészeti Magazin facebook-oldalán, bár csak az épület hátsó frontját mutatja:
Mi most próbáljuk meg a 20. század első két évtizedébe, Ábrányiék idejébe képzelni magunkat. Ebben egy korabeli képeslap is segít, amelyen teljes pompájában látszik a villa:
Az Ábrányi család – akiknek eredeti neve Eördögh volt – ősi fészkét, a nyírábrányi kastélyt egyszer régebben már meglátogattuk. Ott röviden felvázoltam a család történetét, ami kicsit bonyolult a több nemzedéken át ismétlődő „Emil” és „Kornél” keresztnevek miatt. Másoljuk ide újra a családfát, hogy egyértelmű legyen, kik is éltek itt Szentendrén; bejelöltem őket pirossal:
A mi Ábrányi (II.) Emilünk apja Ábrányi Kornél zeneszerző, zenetörténész, a Zeneakadémia első tanári nemzedékének tagja. Emil költő lett, méghozzá kora ünnepelt, elismert költője. Szentendrén olyannyira meggyökeresedett, hogy részt vett a város életében, irányításában. Több tisztséget is betöltött, elnöke volt az 1913-ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesületnek. Élénk kapcsolatban állt a város kulturális életében is szerepet vállaló polgárokkal. Barátja volt például dr. Horváth Ákos, a későbbi helyi énekkar, az ún. Horváth–nyolcas vezetője, aki több versét is megzenésítette. Népszerűségét jelzi, hogy Dumtsa Jenő polgármester után ő volt a második szentendrei polgár, akiről még életében utcát neveztek el: a villájához vezető út 1913-tól máig Ábrányi Emil nevét viseli. Halála is szeretett városában következett be: 1920. május 20-án Szentendrére megérkezve kiszállt a hajóból, s a hajóhídon kapott szívszélhűdést.
Felesége, Ábrányiné Wein Margit énekét gyakran hallhatták a villa felé sétálók. Operaénekesnő volt, 1884-től tizenöt éven át az Operaház ünnepelt szopránja. Énekelt a Népszínházban is, 1901 és 1920 között pedig a Zeneakadémián tanított, ő volt az intézmény első női tanára. Fiuk, Ábrányi (III.) Emil zeneszerző és karmester 1882-ben született.
Valószínűleg ők, anya és fia játszották a kulcsszerepet abban, ha szentendrei otthonukban tényleg megfordult Giacomo Puccini. Az eddig a témáról szóló publikációk csak az említés szintjén, forrásmegjelölés, évszám és részletek nélkül említik Puccini esetleges látogatását, így megpróbáltam konkrétabb részleteket kinyomozni. Egyértelmű forrásra én sem akadtam, de a korabeli fővárosi újságok elég részletesen publikálták azoknak a napoknak a fontosabb programjait, amikor Puccini Magyarországon – Pesten – járt (olyannyira részletesen, hogy a Kakas Márton című élclap ezt jól ki is használta…). Úgy érzem, ezekből a híradásokból kikövetkeztethető, hogy ha tényleg volt, mikor is lehetett ez a szentendrei látogatás és milyen előzmények után kerülhetett rá sor.
Puccini négy ízben járt Magyarországon. Első alkalommal 1894 tavaszán jött el, hogy megtekintse – pár nappal magyarországi premierje után – a Manon Lescaut operaházi előadását. Ez volt az első Magyarországon bemutatott Puccini-opera, ezzel vette kezdetét hazánkban a Puccini-kultusz. A címszerepet nem más énekelte, mint Ábrányiné Wein Margit. Alakításával a Mester rendkívül elégedett volt, személyesen gratulált neki.
Ekkor Ábrányiék még nem Szentendrén éltek.
Másodszor alig egy év múlva, feleségével, Elvirával magánlátogatásra jött Pestre: 1895. május 8. és 10. között Béldi Izor zenekritikus vendége volt. Töttösy Beatrix kutatásai szerint több látogatást tett, neveket is közöl, kiknél; Ábrányi, akinek még ekkor sem volt meg szentendrei háza, nincs a felsorolásban.
Harmadszor a Pillangókisasszony kapcsán jött Puccini Pestre 1906 májusában, mintegy tíz napra. Nagyon sűrű programja volt, ráadásul senki nem tűnt fel körülötte az Ábrányi-családból, pedig a programjait ekkor is részletesen követő sajtóból sok név kiolvasható, akik között azokban a napokban mozgott.
Negyedik látogatása során, 1912 februárjában már más volt a helyzet.
Az a februári hónap Puccini számára operája, A Nyugat lánya magyarországi bemutatója jegyében telt. Február 8-án érkezett Pestre és, mivel megbetegedések miatt többször is halasztani kellett a premiert, a tervezettnél később, csak március 2-án utazott el. Maga vezette a próbákat Operaházunk színpadán. Szabad idejében több előadást is megnézett, saját operáit és más műveket, társasági eseményeken vett részt. Február 23-án történt, hogy Pillangókiasszonyának előadását tekintette meg, amelyet a megbetegedett Lichtenberg Emil karmester helyett a fiatal Ábrányi Kornél próba nélkül dirigált. A Pesti Hírlap tudósítása szerint Puccini a 2. felvonás után személyesen fejezte ki elismerését a beugró karmesternek. Nos, ekkor értesülhetett róla, vagy magától is tudta, hogy a fiatal karmester édesanyja volt 1894-ben az ő pesti Manon Lescaut-ja! Pár nappal később újabb kapcsolat Ábrányiékhoz: február 26-án, hétfő este ifjabb Ábrányi Paolo és Francesca című, olasz tárgyú operája szerepelt az Operaház műsorán – és Puccini elment megnézni. Tehát, ha tényleg járt Puccini a szentendrei Ábrányi-villában, akkor ezt véleményem szerint e találkozások, élmények kapcsán 1912 február második felében tehette. Bár ezekben a napokban is folytak aktív részvételével a Nyugat lánya operaházi próbái, ráadásul közben sok zűr adódott, azért akadhatott pár szabad órája – mint ahogy arra is akadt például, hogy naponta modellt üljön mellszobrához Hűvös Ferenc műtermében.
Ennél konkrétabb bizonyíték olasz forrásokban sem akadt, pedig igyekeztem magamat egyre mélyebben beásni a témába.
Keresgéléseim közben azonban egyre szaporodtak kétségeim – különösen, miután elolvastam az egyetlen hozzáférhető részletet Wein Margit unokaöcsének (Wein Aladár) családtörténeti kéziratából. Csak a kulcsmondatot másolom ide:
„Mindennapos vendég volt nálunk nagynéném, Ábrányi Emilné, Wein Margit, aki a közelünkben lakott az Albrecht úti Lónyai házban és neki, aki neves operaénekesnő volt, igen sokat köszönhetek a művészet és a színház körül szerzett ismereteimből. Házában sok kiváló művésszel találkoztam, ezek közül Nikisch Artúr világhírű karmesterrel, Puccinivel, Jászai Marival és másokkal, de sok neves politikussal is, kik közül rám a legmélyebb benyomást Ábrányi Kornél tette.”
Eddig ő az egyetlen közvetlen tanú arra vonatkozóan, hogy
Puccini valóban járt az Ábrányi családnál – csak éppen a részletből inkább az az ember érzése, hogy a nevezetes látogatás Pesten esett meg.
De térjünk vissza Szentendrére: Akár járt a villában Puccini, akár nem, Ábrányiék révén mindenképpen becses zenei – és irodalmi emlékhely. Kerítésén emléktábla is van, amelyet szöveges formában 1959-ben avattak fel, majd 1960-ban egészítettek ki Ábrányi Emil portrédomborművével. Szövege:
Az én vallásom a hazám, a szabadság, a testvériség
ÁBRÁNYI EMIL
A népjogok töretlen harcosa, a magyar szépirodalom kiváló művelője, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja e házban élt 1906-1920 haláláig
Városi Tanács 1959
Felesége is megérdemelte volna, hogy helyet kapjon a táblán…
Férje halála után Ábrányiné eladta a villát, amely a textilgyáros Goldberger családé lett. Itt kísérelt meg merényletet a magyar szélsőjobb Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár ellen, aki az egyik Goldberger-lány férje volt. A háború után az épületben szülőotthont rendeztek be, majd magánkézbe került. Felújítása után több filmforgatáshoz is helyszínt adott, ismert lehet például a Válótársak című sorozat nézőinek; de úgy mondják, Tom Hanks is filmezett itt.
Források:
- Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. Szentendre, PMKK, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1990
- Nádor Tamás: Giacomo Puccini életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1974
- Egymilliárd forintért árulják a csodaszép Ábrányi-villát
- 150 éve született Ábrányiné Wein Margit
- A Pesti Hírlap, Pesti Napló, Az Ujság, Budapesti Hírlap című napilapok korabeli számai az Arcanum segítségével
