Szokolay Sándor diplomamunkájának Weöres Sándor verseire írt Vizimesék kamarakantátáját és Hegedűversenyét fogadták el 1957-ben a Zeneakadémián. A Két Ballada című alkotást az akkori vezetők túl lázítónak és veszélyesnek találták. A pályakezdő zeneszerző diplomakoncertjén a legendás Török Erzsi, a Magyar Rádió Gyermekkórusával és Zenekarával mutatta be a művet. A rendkívüli előadásról Csányi László vezényletével rádiófelvétel is készült.
Weöres Sándorhoz őszinte barátság fűzte a szerzőt. A Békés-Tarhosi Énekiskolában találkoztak először személyesen. Már Szokolay első vokális műve Weöres-megzenésítés volt, amit több tucat alkotás követett.
Az előadók kérésére a Vizimesék két másik változata is elkészült. 1959-ben Török Erzsébet részére szólóének zongorakísérettel, majd 1962-ben a felvételen elhangzó gyermekkari a capella változat látott napvilágot.
A tételek: 1. Csipp-csepp mese, 2. Bíbic-csibe mese, 3. Vizi-csibe mese
A kotta a Szokolay összkiadás Gyermekkarok kötetben jelnet meg a Legend Art Kiadó gondozásában.
Szokolay Sándor, Weöres verseire írt Vizimesék című műve a gyermeki lélek rejtelmeit hasonlóan jól ismerő Szabó Dénes vezényletével szólal meg a Cantemus Gyermekkar elbűvölő előadásában:
Sejtések és bizonyosságok Weöres Sándor költői nagyságáról – részlet Szokolay Sándor írásából:
„Improvizatívkészsége keresetlenül játékos, mégis közben mozarti módon, kőbevésetten kristályosodik véglegessé. Észrevétlenül ölt klasszikus formát, megtévesztő esetlegesség látszatát keltve. Tündérmesék angyali finomságát váratlan picassói álarcok maskarái közé bújtatja. Homo ludensi lénye kénye-kedve szerint mulatja magát. Egyéniségét jól rejti, hiszen nincsen rá szüksége. Versei nélkülözik a lelki helyszíniközvetítéseket. Formajátéka költői csínytevésekben lubickol. Mérhető eredménnyel „túltesz” a feltárulkozók hatásain!
Utolérhetetlen még abban is, hogy bármelyik kultúrában, korban, filozófiában és szokásokban oly otthonosan helyezkedik el, mintha éppen annak a kellős közepébe született volna! Weöres Sándor a világ összes kultúrájával azonosulásra képes úgy, hogy önmagát teljességében megőrzi! Kisajátíthatatlan, mert ő maga ezerarcú!”
