2018 szeptemberében újkori világbemutató alkalmával ismerhette meg Charles-Hubert Gervais Hypermnestre című operáját a budapesti közönség Vashegyi György és együttesei jóvoltából. A Versailles-i Barokk Zenei Központtal való újabb együttműködés gyümölcse lett ez a projekt: a koncert és az azt követő lemezfelvétel, amit július 8-án 19:00 órától a Papageno Rádió hallgatói is megismerhetnek.
A mű szólistái olyan nemzetközi élvonalbeli énekesek voltak, mint Katherine Watson (Hypermnestre), Thomas Dolié (Danaüs), és Mathias Vidal (Lyncée), s a további szerepekben Juliette Mars, Chantal Santon Jeffery, Manuel Núñez Camelino és Philippe-Nicolas Martin. A lemez a spanyol Glossa kiadónál jelent meg.
Gervais figyelemre méltó Hypermnestre-je a XVIII. század eleji elfeledett operák közül az egyik legújabb felfedezés. Gervais Campra és Detouches kortársa volt, Lully tanítványaként Rameau művészetének útját előkészítve: akár csak Marais és Francois Couperin, nyitott volt a „kevert stílus”, az olasz trendek felé.
Jospeh La Font kiemelkedő libretto-ja Hypermnestra történetét veszi alapul, mely a XVIII. század elején oly népszerűnek bizonyult. Az 1717-es változathoz Simon-Joseph Pellegrin átdolgozta a szövegkönyvet, hogy Gervais-vel egy új és megdöbbentő, felzaklatóan sötét hangulatú ötödik felvonást mutassanak be. Az új történet Danaosz halálával ér véget.
A Glossa kiadvány különlegessége, hogy Vashegyi György az ötödik felvonás mindkét változatát lemezre vette, így a hallgató saját megítélése szerint választhat, illetve e két nagyon eltérő verziót összehasonlítva megismerheti Gervais jellemábrázolásának sokoldalúságát.
A koncertet és a lemezfelvételt hosszas, majd’ 2 évig tartó kutatómunka előzte meg. A kotta modern verzióját a Purcell Kórus szoprán énekese, Pintér Ágnes készítette, majd Julien Dubruque és Thomas Leconte, a Versailles-i Barokk Zenei Központ zenetudósai kapták feladatul a töredékes állapotban fennmaradt kotta kiegészítését, melyből – hogy még nehezebb dolguk legyen – több különböző változat is létezik.
Julien Dubruque ezeket a változatokat felhasználva rekonstruálta az egységes zenei anyagot, a lehető leghitelesebb módon megközelítve a mű korabeli állapotát. Thomas Leconte pedig a zeneszerző bőrébe bújva írta meg a kórus és zenekar középső szólamait: az első három felvonás kottájában ugyanis kizárólag a szólisták szólamai, illetve a kórus és zenekar két szélső szólama szerepel. A kotta végül a Versailles-i Barokk Zenei Központ kiadásában jelent meg.
Jelentős és megható esemény volt tehát a 2018-as budapesti bemutató, mely már előkészületeiben is egy igazi magyar-francia együttműködést teremtett.
A Purcell Kórus számos kórustételben megmutathatta magát, melyet a nemzetközi kritika ismét nem hagyott szó nélkül:
„Mióta Vashegyi lemezre vette Mondonville motettáit, Rameau Naïs-át és A gáláns indiákat, már nem is szorul bizonyításra a magyar karmester szakértelme ebben a repertoárban. Az új lemezen még önmagát is felülmúlja határozott, intenzív, néha egy egészen kicsit gyors vezényletével, melyhez egy tökéletesen kiegyensúlyozott zenekar társul szabad, kifejező és beszédszerű előadásmóddal. … A kórusnak is ez az eddigi legjobb szereplése (különösen szépen szól az haute-contre szólam)” – írta többek között az asopera.fr.
