Az ötvenes évek fősodrának legjellegzetesebb és egyik legnépszerűbb figurája a zongorista Oscar Peterson volt. Peterson egyike volt azoknak a zongoristáknak, akik nem kísérő zenészként kezdték, nem mások együtteseiben estek át a tűzkeresztségen, hanem a kezdettől fogva vezető szólisták, frontemberek voltak. A Portré következő adásában, auguszus 24-én 15 órától az Oscar Peterson Trio felvételeiből válogatunk. Az adás ismétlése szerdán 22, pénteken 14 órától hallható.
A kanadai Quebecben, 1925-ben született Peterson Karib-szigetekről bevándorolt édesapja a kanadai államvasutakon volt portás, de egyben amatőr trombitás és zongorista is. Petersont a klasszikus zenétől eleinte a tradicionális jazz kezdte eltántorítani, sok ragtime- és boogie-woogie-darabot megtanult. Tizennégy éves korában megnyert egy országos zongoristavetélkedőt, ezt követően kimaradt az iskolából, és hivatásos zongoristaként a rádióban, szállodákban és revükben játszott. Félelmetes virtuozitása, fantasztikus harmóniai érzéke és dallamképzése, de mindenekfelett a magával ragadó ritmika, a legjobb értelemben vett szving hatotta át minden előadását, lenyűgöző volt. Improvizációi logikusan építkeztek, és határozott ívük volt.
Ezt a közönségbarát zenét nem minden kritikus díjazta. Az volt ellene a leggyakrabban hangoztatott, szerintünk megalapozatlan kifogás, hogy Petersonnál a technika az érzés vagy a koncepció rovására ment.
