Nem túl izgalom mintsem ámulat mi juss ma lányka dala nyomán e hét vasárnapja.
Korrekt-kellem tehetség, tolt fojtott hangok és lazán kiabált hajlítmányok fakadnak torkán. Mindig bájos áll-lees midőn párévesen előadottat hall ember, nincs ez másképp.
Gyerekként fogadható modorosság el, utánzott érzelem tetsző vissza kissé csupán. Feledtet persze cukiságfaktor bár lányka már túl azon. Tűnik producernek vágya felülésre csodagyerek-vonatra nagy baklövés nincs is ebben itt, bár pötty unalom tán. Seként invenció semnem naptehetség ám respekt kis azért van. Bakfis-kedvesség okán persze lehet szerelmesen pillantani egymásra, csak legyen megfelelő szempartner közelben. Üzenetet nem hordó dal e, üzenet most gondolat csupán.
Michael Johnson azért merci.
