Veres Balázs szobrász, konstruktív, absztrakt betonmunkái mind az anyag más-más tulajdonságaira apellálnak, ezáltal újszerű képet adva a beton lényegéről, fogalmáról. A pécsi származású művésszel beszélgettünk a szeptember 11-én, a szintén pécsi Nick Galériában nyíló Full Concrete címet viselő egyéni kiállítása kapcsán.
– A betonnal való kapcsolatodban milyen pécsi emlékek játszanak közre?
– A betonnal, mint szobrászati alapanyaggal még egyetemi éveimben, Pécsett találkoztam először, ha jól emlékszem 2003-ban. Csurgai Ferenc szobrászművésznek volt egy előadása, ahol bemutatott számos beton alkotást a sajátjai közül, illetve ismert nagy művészektől, és ehhez jött még az ő szakmai profizmusa, ami teljesen lenyűgözött.
Attól az évtől kezdve a beton számomra már elsődleges szobrászati alapanyagként szerepelt. Azóta is töretlenül keresem a benne rejlő lehetőségeket, kutatom az anyag határait, az összefüggéseket anyag és forma között.
A Pécshez való hűségemet és erős kötődésemet talán legjobban a Nick Galériával való együttműködésünk mutatja. Több mint hat éve dolgozunk együtt, minden évben itt állítunk ki a betonszobrászat hazai képviselőivel, illetve a Monostori Művésztelep anyaga is itt kerül elsőként bemutatásra. Mindig nagy öröm számomra és büszkeséggel tölt el, amikor visszatérhetek Pécsre és számot adhatok a dolgaimról.
– Mesélnél a kiállított sorozatokról?
– A kiállítás címe – „Full concrete” – tulajdonképpen az anyagszerűségről és az abból eredő gondolkodásmódról szól. A kiállításon bemutatott műveim esetében egyfajta, festői gesztusokból kiinduló új formai határvonalak keresésével foglalkoztam. A beton fizikai tulajdonságaira apellálva új eszközként kezdtem el rá tekinteni. Annyira izgalmas kísérletek kezdődtek el így, hogy a beton talán az egyik legfontosabb eszközzé vált a formaalkotáson túl. A beton szürke színe mellett élénk színek jelennek meg, melyek mind a beton fizikai sajátosságait mutatják.
A bemutatott anyag között vegyesen jelennek meg fali munkák és körbejárható szobrok. Fontos volt minden esetben, hogy ezek között létrehozzak kapcsolatokat akár formai jegyeik, akár a színeik mentén. A szobrok mögött sok esetben egy betonkép, relief szerepel, amik egymásra mutatnak, így halmazként bemutatva egyes gondolati köröket.
Legtöbbször ez úgy történik nálam, hogy amikor egy szobor elkészül, azután arról egy kép jelenik meg a fejemben, majd ezeket a képeket igyekszem a saját eszközeimmel új képpé transzponálni.
– Hány sorozatot mutat be a kiállítás, és hány év munkája mindez?
– A kiállításon bemutatott darabokat, ha szét kellene választanom, akkor azt mondom, két sorozatról van szó. Az „XYZ” szobor megszületése után elkezdtem foglalkozni a hullámtörő formák tanulmányozásával, formai karaktereik jelentéstartalmának vizsgálatával.
Ebben az időszakban készült szobraim kivétel nélkül műanyag zsaluzati elemekből, sok esetben újrahasznosított műanyagokból épültek, kivétel nélkül szürke színűek, amelyek így jelentik az első sorozat darabjait. Ezeknél az öntvényeknél egyfajta festői gesztusokat véltem felfedezni, azt mondanám, hogy az anyag gesztusát.
Nagyon jól tetten érhető volt a beton mozgása, folyása, súlya formán belül, amik azon túl további jelentéssel bírtak.
E jelenség megmutatása onnantól fogva fontos apropója lett a későbbi, a színes betonszobraim, domborműveim megszületésének. Tehát a szürke színű öntvények mellett egyre sűrűbben megjelentek a színes keverékek, amik aztán idővel intenzívebben és direkt módon mutatták be az anyagot. Így jön létre a második sorozat e színes darabokkal. A színes szobraim előzményeként tekintek az RGB szoborra és annak sorozataira. Lényegében innentől datálható, hogy színes öntvények készítésével kezdtem el foglalkozni.
A most kiállított munkáimon tavaly nyáron kezdtem el dolgozni, azóta gyakorlatilag erre a kiállításra készülök. Igyekeztem egy koherens anyagot létrehozni, de a teljes anyagon belül referenciapontokként fontos szobrokat is bemutatni, „XYZ”, „RGB”, „Sky motion”, melyek erős kohéziós erővel bírnak a különféle munkáim között.
– Környezetvédelem és beton kapcsolatát alapul vevő munkáidról is mesélnél? Honnan jött az ötlet,hogy PET-palackokat használj?
– A környezetvédelem számomra azt jelenti, ahogyan én, az egyén megéli saját életét, és elkezd felelősen gondolkodni egészségéről, környezetéről. A szobraim alapanyagául szolgáló betonról napi szinten sok írást olvastam már, amik között volt egy, ami nagyon elgondolkodtatott. Ennek a cikknek a tartalma az volt, hogy az építőipar által legtöbbet használt alapanyagunk a beton és annak gyártása milyen elképesztő környezeti pusztításokat idéz elő. A homokbányák kimerülnek, a cement hevítésekor nagy mennyiségű fosszilis anyag keletkezik, és még sorolhatnám. A PET-palackokból és egyéb háztartási hulladékokból készült negatívok előzménye volt a fent említett cikk. Szeretnék élni azzal a lehetőségemmel, hogy ha már kiállíthatom a munkáimat, akkor igyekezzek olyan darabokat is mutatni, melyek a minket körülvevő, vagy még továbblépve, a globális környezeti károkról adnak némi helyzetjelentést.
– Idén a járvány miatt elmaradt a Monostori Művésztelep. Tervezik az esemény pótlását?
– Sajnos a vírus adta új helyzet minket is nagy nehézségek elé állított. A művésztelep szervezése egy elég komplex és hosszadalmas folyamat, mi ezt a munkát Kovács Attilával, a faluház vezetőjével és művésztelep társalapítójával gyakorlatilag februárban elkezdtük. Célul tűzzük ki minden évben, hogy egy kicsivel még színesebb programokat állítunk össze, igyekszünk profibban megszervezni minden részletet, izgalmas koncepciót megálmodni, és lehetőleg nagyon jó művészeket meghívni. Idén két külföldi művész érkezett volna hozzánk, de a határok lezárását követően ők így már biztosan nem tudtak volna eljönni, ami, azt gondolom, hogy az első jel volt arra, hogy elgondolkodjunk a további szervezésen. Ehhez jött még persze, hogy a faluházat is kénytelenek voltak bezárni a vírus elleni intézkedések végett, ami így az együttműködésünk felfüggesztését jelentette egyben erre az évre.
Természetesen jövőre újraindítjuk a már elkezdett folyamatokat, a művészek névsora nem változik, szóval, akik kaptak meghívót, azok készüljenek, hogy 2021 nyarán találkozunk! A művésztelep pótlására más esemény nem merült fel. Ez a szimpózium a földrajzi elhelyezkedését tekintve és az évek során kialakult karaktere miatt annyira egyedi, hogy ezt kiváltani semmivel sem lehet.
