A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében páratlan múzeumi együttest alkotnak a hajdani Sáros megyei Kisszebenből származó szárnyas oltárok.
A Budáról Krakkóba vezető forgalmas kereskedelmi út mentén fekvő kis szabad királyi város plébániatemplomából származó főoltár 1496-ra keltezett. A korabeli szárnyas oltárok jellegzetessége, hogy az oldalsó szárnyak becsukhatók és két történetet jelenítenek meg.
A középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és leggazdagabb díszű oltárán nyitott állapotban Keresztelő Szent János legendájának nyolc epizódja tárul elénk, amit a hívek csak ünnepek alkalmával láthattak. Évközi időben ugyanis zárva voltak az oltárszárnyak és a különleges tematikájú képsoron az apostoli hitvallást követhette a templomi gyülekezet tizenhat részben.
A monumentális főoltárt a barokk korban nagyobb részben átfestették, majd 1896-ban a két legimpozánsabb mellékoltárral – „műtörténeti becsük” megőrzésének szándékával – az ország ezredéves fennállását ünneplő fővárosba szállították. „Minthogy hazánk egyik nevezetesebb régi műemlékéről van szó, megtartására minden lehetőt el kell követni” – foglalt állást Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója 1895-ben, amikor a kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplom akkor elemeire bontott főoltárát a helyszínen, a fővárosba szállítást megelőzően megtekintette.
A szárnyas oltárt a legszükségesebb javítások elvégzése után először az Iparművészeti Múzeumban, majd a Szépművészeti Múzeumban állították fel: kezdetben a Román Csarnokban, 1928-től 1944-ig a Márvány Csarnokban fogadta a látogatókat.
Az oltárt 1944 novemberében, Budapest bombázásakor szétbontották, és a múzeum pincéjébe menekítették. A több mint hetven évvel ezelőtti gyors és szakszerűtlen lebontás óta a főoltárnak csak bizonyos elemei szerepelhettek a Régi Magyar Gyűjtemény állandó kiállításán, a Budavári Palota egykori tróntermében. A sérült táblaképek restaurálása a múzeumban 1954-ben kezdődött el és folytatódott az 1960-as években is, a Szépművészeti Múzeumban. A rossz és hiányos állapotú oltár szétszedett darabjai 1973-ban a Régi Magyar Gyűjtemény költözésével kerültek a Magyar Nemzeti Galériába. Helyreállításuk ott az 1980-as években kezdődött el, és az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását.
A faragványokkal gazdagon díszített predella, a gránátalmamustrás szekrény, az aranyozott keretek, az oromzat statikai tartói és ornamentumai, tehát a szerkezet azonban csak a legutóbbi évtizedek szorgos restaurátori munkájának eredményeként vált alkalmassá arra, hogy a faszobrokat és táblaképeket a középkori eredetit felidéző főoltárrá egyesítse. Az építményt ismét megkoronázza a magasba törő oromzat, szekrényében a Szent Péter és Keresztelő János között álló Madonna feje fölött lebeg az egykor koronát tartó angyalpár.
Riport a restaurálás történetéről:
