Folytatjuk legutóbbi szép témánkat, szeretett templomunk és műemlékünk, a Mátyás-templom zenei életének történetét. A múlt héten a kiegyezéssel fejeztük be, Ferenc József és Erzsébet koronázásával, ahol először csendült fel Liszt Ferenc Koronázási miséje. Innét folytatjuk. Korszakunk kezdetén, 1874 és 1896 között zajlott le a Schulek Frigyes által vezényelt átépítés és felújítás: azóta olyan a templom, ahogy ma ismerjük.
A munkálatok idején az istentiszteletek átköltöztek a Mária Magdolna-templomba (már csak tornyát láthatjuk a Kapisztrán téren). Ebben az időszakban volt a Mátyás-templom plébánosa az egyházi zene történetével tudományosan is foglalkozó Bogisich Mihály (1839-1919), zenei vezetője pedig Vavrinecz Mór (1858-1913), aki a felújítás után egészen 1913-ig töltötte be posztját. Kéziratban maradt számos kompozíciója ma is fellelhető a templom kottatárában.
A 20. század első felében Sugár Viktor (1872-1942) működése volt meghatározó: 1904-től orgonista, később másodkarnagy, 1919-től 1942-ben bekövetkezett haláláig pedig a templom karnagya volt.
Zenei együttesét számbelileg is felfejlesztette, s megszólaltathatták a zeneirodalom legnagyobb egyházi remekműveit (Beethoven Missa Solemnisét, Liszt miséit, Dohnányi Ernő Szegedi miséjét).
1936. szeptember 2-án ünnepi szertartás keretében Sugár Viktor vezényelte Kodály Zoltán Budavári Te Deumának ősbemutatóját.
A művet Budapest székesfőváros polgármestere, Szendy Károly rendelte Kodálytól Buda töröktől való felszabadításának 250. évfordulója megünneplésére.
Ugyanakkor egy érdekes elfelejtett mű is felhangzott: a 17. századi elfeledett zeneszerző, Matteo Simonelli Missa Buda expugnata című darabja (Mise Buda visszafoglalására), amelyet Szita Oszkár fedezett fel a Vatikán könyvtárában. Róla szóló tanulmányát elolvashatjuk a világhálón. Ebből a Gloria tételt választottam meghallgatásra:
Sugár Viktor halála után három jeles muzsikus nyújtotta be pályázatát a templom karnagyi állására: Vaszy Viktor, Ferencsik János és Bárdos Lajos. A megbízatást Bárdos Lajos nyerte el. Karnagysága idején (1942-1962) megszüntette a zenekaros misék korábbi túlsúlyát, újra előtérbe került a gregorián, az egyházi népének és a klasszikus polifónia.
Bárdos nagy érdeme, hogy a Mátyás-templomot az új magyar egyházzene műhelyévé tette.
Megszólaltak Seiber Mátyás, Lajtha László, Kósa György, Halmos László, Harmat Artúr, Werner Alajos, Járdányi Pál és mások darabjai, valamint Bárdos saját művei, amelyeknek legtöbbjét kórusa számára komponálta. Bár 1948 után a főváros anyagi támogatása teljesen megszűnt, Bárdos mégis fenn tudta tartani az együttest. Ennek magyarázata az a szellemi és zenei kisugárzás volt, amely sok muzsikus számára anyagi ellenszolgáltatás nélkül – és az állami hatóságok zaklatásai ellenére is – érdemesé tette az ének- és zenekarban való rendszeres közreműködést.
Bárdos Lajos tiszteletére 1996-ban avattak a templomban emléktáblát:
BÁRDOS LAJOS
1899–1986
ZENETUDÓS, KARNAGY, ZENESZERZŐ
HALÁLÁNAK 10. ÉVFORDULÓJA EMLÉKÉRE,
AKI 20 ÉVEN ÁT /1942–1962/ VOLT A
MÁTYÁS TEMPLOM KÓRUSÁNAK
KARNAGYA.
BUDAVÁRI ÖNKORMÁNYZAT
BÁRDOS LAJOS TÁRSASÁG
1996
Bárdos után Kósa Sándor, majd 1966-tól napjainkig Tardy László irányítja a főtemplom zenei együttesét.
Menjünk vissza újra a kezdetekhez, és tekintsük át az orgonazene alakulásának történetét.
Mint Zolnay László írja, Magyarországon az a capella egyeduralmát a 13-14. századtól kezdte elhódítani az orgonák megjelenése, az orgonával kísért énekes muzsika, s a hangszer átalakító erővel hatott vissza magára az egész zenei életre. A Boldogasszony-templom első orgonájának eredete homályba vész, de
a Thuróczy-krónika már így írt a Mátyás királlyá választása utáni budai ünnepségekről: „…a templomok harangjai meghúzattak és azokban harsona, orgona és zeneszó dicsőíté az Istent.”
Az akkoriban használatos orgona még nem a mai hangszerek királynője volt, hanem általában kisebb méretű, hordozható hangszer, ilyen lehetett itt is. Külön orgonakarzatot a török hódoltság után, a templom rendbetételekor alakítottak ki a templomban, s 1688-ban Széchényi György esztergomi érsek egy száz forint értékű pozitív-orgonát adományozott. Alig hét évvel később Esterházy Pál, a zenekedvelő és zeneszerző nádor a zenés misék fényének emelésére kibővíttette a templom kórusát s arra új, valószínűleg nagyobb orgonát állíttatott. Ez a hangszer közel harminc évi működés után a templomban bekövetkezett tűz áldozatául esett. Ezután néhány évtizedenként új és nagyobb orgonával szerelték fel a templomot. Közülük említésre méltó egy Martin nevű mester munkája, aki 1747-ben két egyforma orgonát készített a Nagyboldogasszony- illetve a Mária Magdolna-templom számára. 1768-ban ismét nagyobb hangszer építésébe fogtak egy rendtárs örökségéből. Ez az ismeretlen mester által épített orgona szólt 1867-ben Liszt Ferenc Koronázási miséjében. A templom nagy felújítása után Dangl Antal aradi orgonaépítő készített új orgonát. Ennek faragott, neogótikus szekrényét Schulek Frigyes tervezte. A szekrényen álló angyalszobron Liszt Ferenc arcvonásait vélik felismerni… Ez a hárommanuálos, mechanikus, kúpládás hangszer azonban a templom zenei és művészi igényeinek nem tudott sokáig megfelelni. Új hangszer építéséhez magyar királlyá koronázásának negyvenedik évfordulója alkalmából Ferenc József adományozott 50.000 koronát. A munkával a jägerndorfi Rieger-orgonagyárat bízták meg, amely 1909-ben Sugár Viktor karnagy és orgonaművész tervei szerint építette fel a későromantikus stílusú, négymanuálos, 77 regiszteres orgonát (Op. 1500). Ennek egy részét, a IV. manuál sípjait a kor divatjának megfelelően a templom padlásán helyezték el, hangját a mennyezeten keresztül egy 14 méter hosszú facsövön vezették a templomhajóba. Az 1931-ben kibővített hangszer 1944/45-ben erősen megsérült. Ideiglenes helyrehozása után csak 1984-re lett készen – ismét a Rieger-gyárban az ötmanuálos, 85 regiszteres, elektropneumatikus traktúrájú nagyorgona, amelyet a Schulek Frigyes által tervezett neogót orgonaszekrénybe építettek be. 2009 és 2014 között a hangszert ismét felújították. A Rieger-orgona átadása után készült el a templom Béla-kápolnájában elhelyezett kétmanuálos, 18 regiszteres távmű. Ez a hangszer megszólaltatható a nagyorgona játszóasztaláról, de önállóan is használható a liturgia vagy a templomtérben rendezett koncertek kíséretére.
A Mátyás-templom harangjairól itt találhatunk ismertetést. Készült róluk video-összeállítás is:
Áttekintésünket két kultúrtörténeti érdekességgel fejezzük be, melyek ugyan nem kapcsolódnak közvetlenül a templom zenei életéhez, ám magához az épülethez mégiscsak közük van.
1409 körül a templom északkeleti oldalához Garai Miklós nádor kápolnát építtetett családi sírboltnak. Az idővel rommá lett épületrészt a 19. századi újjáépítéskor Schulek Frigyes lebontatta, s helyébe rekonstruált mását építtette fel. A munkálatok közben egy fiatal nő állkapocs nélküli agykoponyájára bukkantak. A koponyarelikviát máig mint Garai Máriának, Hunyadi László jegyesének csontmaradványát őrzi a templom, bár hitelessége valószínűleg kétséges. Garai Mária – Gara Mária néven – egyik főszereplője első nemzeti operánknak, Erkel Ferenc Hunyadi László című művének. Ma a Garai-kápolna helyén a Schulek által tervezett Szent István-kápolnában meg is tekinthetjük az érdekes ereklyét. Az információ Göblyös Péter tanulmányában olvasható, benne képeket is láthatunk. Akiket érdekel a történelmi valóság Erkel operájában, feltétlenül olvassák el!
A másik történet a török időket idézi. 1541. szeptember 2-án, alig pár nappal azután, hogy a török csellel elfoglalta Budát, a szélsebesen dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony-templomban tartotta meg Szulejmán szultán a győzelmi hálaadást. Vallásos áhítata közben ekkor és itt halt meg Gül Baba. A történészek szerint a szultán a bektasi rend tagjait bízta meg azzal a feladattal, hogy a török csapatok Buda alá való érkezése előtt a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot. E rend tagjai elsősorban szerzetesek, dervisek voltak, akik szükség esetén katonai feladatokat is ellátnak. Az ő vezetőjük volt Gül Baba, aki főként békés természetéről, verseiről, természetszeretetéről vált ismertté. Türbéje, azaz síremléke ma is látható a Rózsadombon, a Margit híd budai hídfőjének közelében. S vele kissé profán módon záródik a jelentős templom zenei életéről szóló összeállításunk, hiszen már nevének említésekor nyilván minden olvasónak eszébe jut, hogy a 20. században operett-címszereplő lett belőle…
Források:
Entz Géza: A budavári Nagyboldogasszony–templom és a Halászbástya. Bp. Corvina,1974
matyas-templom.huZolnay László: A budai Vár. Bp. Gondolat, 1981
Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Bp. Magvető, 1977Zolnay László: Mozaikok a magyar újkorból. Bp. Kozmosz, 1986
Göblyös Péter: „Meghalt a cselszövő”. Erkel Hunyadi László operájának osteológiai vonatkozásai. = Osteológiai Közlemények 2015. 1-2.
