Szokolay Sándor különös fogékonysággal élte meg gyermekkora karácsonyait. Szülőfalujában, a délkeleti határszélen, Kunágotán advent idején több betlehemes csoport járt házról házra, hogy elmondják a karácsonyi örömhírt, és szert tegyenek némi pénzre, esetleg természetbeni adományra.
Szokolayéknál szívesen látták a kántáló társulatokat, már hetekkel előbb gyűjtötték az adománynak szánt aprópénzt, és a kínálós-kalácsból is jutott mindenkinek. A későbbi operaszerzőt elbűvölte a karácsonyi események egyszerű, mégis őszinte megjelenítése. Felnőttként is vallotta, hogy a kunágotai betlehemesek életre szóló zenei és dramaturgiai élménnyel ajándékozták meg.
A Szokolay-életmű nagy számmal kínál karácsony ihlette alkotásokat. Fiatalkori művei között második opus a Karácsonyi miniatűrök. Az eredetileg zongorára komponált művét később más formációkra is átdolgozta a szerző.
Az Angyali üdvözlet és a Jászolnál című tételek hárfaátiratát Polónyi Ágnes hárfaművész készítette – átszellemült előadásával idézi meg a karácsonyi misztérium különleges hangulatát: