Nagy Marcell debreceni származású képzőművész alkotásait a megérzés spontaneitása uralja. A színtérre tiszta, erőteljes munkáival berobbanó művésszel hitvallásáról, érdeklődési köréről, terveiről beszélgettünk.
– Hogy írnád le munkásságod?
– Belső tájak, terek megtöltése mindenféle impresszióval, tudatalattim archetipikus kivetüléseivel és gesztusokkal – mindezt több egymást követő, spontán részfolyamatban, flow-élményben. Maga a munkafolyamat lehet igazán gyors is, de ezt mindenképp megelőzi egy csendes és lassú szemlélődés, amikor beérik, aminek be kell, majd ezt adja ki magából a lényem. Vannak nagyon absztrakt vonatkozások és részletek a munkáimban, amiket nehéz lehet értelmezni, különösen, hogy figuralitással van keverve, ami groteszkké teszi némely képem. Számomra a festés egy pozitív értelemben vett kitárulkozás, és a képeimet inkább sejtelmesen vidámnak nevezném, mint lehangolónak, habár sokszor megkapom, hogy negatívak.
Én csak tükröt tartok a nézőnek.
– Aktuális milyen felvetések foglalkoztatnak?
– Líraibb és finomabb témákat és képi világot szeretnék feldolgozni, több letisztultsággal. Lehet, hogy ez is csak egy sorozat lesz, aztán váltok. Ahogy a világ is pulzál, úgy én is odafigyelek és felveszem a ritmust. Talán most egy kis lassulás következik. Aztán nem ártana kilépni a komfortzónámból is, és új dolgokat tanulni.
– Debrecenből származol. Mesélnél arról, hogy ott milyen az élet képzőművészeti szempontból?
– A fővároshoz képest Debrecen tényleg vidék, az embert más benyomások és ihletettség, de főleg több nyugalom érheti, ez azonban minőségében nem jelent lealacsonyodást. Nincs akkora pörgés, kevesebb kiállítási és tárlatlátogatási lehetőséget tudunk ott megragadni, és kissé zárkózottabb a közeg, mint Budapesten. A pandémia miatt most különösen nagy a pangás, de az elmúlt években egyébként is, sajnos, galériáknak kellett bezárnia, ami sok pályázati, kiállítási és művészetelepi lehetőségnek mondott csődöt.
Én azért még most is látok reményt, vannak pozitív tapasztalataim, kiállításokon is vehettem részt. A debreceni Modem egy nagyon fontos hely az országban, és a város művészeti központja is. Mindhárom emeletén zajlanak jelenleg is kiállítások. Tehát Debrecenben felnőve azért nem kellett messzire menni, hogy nívós tárlatokat láthassak. Jelenleg persze, ott is online zajlik a kultúra, de néhány hetente 1-1 kiállítás megnyílik.
Vannak ám rajtam kívül más debreceni feltörekvő művészek is! Szerencsére egyre több nyitott kis közeg és társaság alakul, akik hozzám hasonló módon szeretnék felpörgetni az ottani kultúrát, művészetet.
– A Képzőművészeti Egyetem működése kapcsán mik a tapasztalataid?
–Nyilván megvan a jó és rossz oldala is, de még ebben is nehéz megállapodni. Számomra a Képzőn felfedezhető a nagy zsúfoltság és a szétszórtság. Alapvetően intézményesíteni a művészetet, ráadásul a jelenlegi Magyarországon, igencsak érdekes jelenség. Nagyon jó, hogy van lehetőségünk ingyen egy ilyen egyetemre járni, ugyanakkor kevesen tudnak valóban sikeres, szorgalmas és úgymond, boldog művészként kikerülni ezekből az intézményekből. Habár vannak nagyszerű tanárok, nem feltétlenül tudja minden hallgató hasznosítani a tanultakat.
Mégis, már túlképzés van a művészekből, pedig nincs rá elég nagy piac.
Semmiképp sem tartanám nagyobbra a diplomás képzőművészeket az előképzetlenektől, ezt a művészettörténet is alátámasztja. Inkább azt tartom fontosnak,
hogy kitartsunk amellett, amit csinálunk,
leljük örömünket benne, ne zárkózzunk el teljesen, ugyanakkor tudjunk megújulni.
Én is azért jelentkeztem annak idején a Képzőre, mert azt hallottam, ez talán a legmenőbb képzőművészeti egyetem, ráadásul a fővárosban, ahol talán van is élete a közegnek. Azt tapasztaltam, nem feltétlenül olyan kiemelkedő a színvonal, ami a művészeket, vagyis a hallgatókat illeti. Talán azért, mert sokan időközben kiábrándulnak és küszködnek a művészeti-megélhetéssel, aztán abbahagyják az alkotást. Ne tegyék!
– Mik a tervek a jövőre nézve, ha vannak?
– Nem kifejezetten vagyok egy előre tervezős alkat. Legalábbis nem ragaszkodom görcsösen az ötleteimhez, terveimhez. Művészeti szempontból pályázatokra, esetleg rezidencia programokra gondoltam jelentkezni. Ha nem lennének a korlátozások, akkor egy külföldi utazás érett volna, múzeumok látogatása, stb. Elmennék valahova messzebbre. Helyette alkotok tovább és kiállításokra készülök, új, akár külföldi kapcsolatok kialakítására is nyitott vagyok.
