Új aukciós kategória-rekord született Németországban a régi mesterek alkotásai között, amikor a héten a kölni Lempertz árverezőházban 4.340.000 euróért vett meg valaki egy Georges de la Tour-festményt. Ez az összeg ráadásul nincs nagyon távol a jelenlegi összesített németországi aukciós ár-csúcstól sem – ám mindkettő nagyon messze van attól, amennyiért a világ nagy műkereskedelmi központjaiban kelnek el a hasonló munkák.
Georges de la Tourt (1593–1652) ma már a francia korabarokk festészet kiemelkedő alakjának tartja a művészettörténet, pedig csak a 20. század elején, 1915-ben fedezte őt fel Hermann Voss német művészettörténész (addig a többnyire jelzetlen, leginkább a fény-árnyék-hatásokkal operáló műveit leginkább más alkotók munkáiként tartották számon), és még ma is mindössze negyvennyolc festményét ismerjük. Ráadásul ma már ezek nagy része is múzeumokban van (például a Louvre-ban, a New York-i Metropolitan Museum of Artban, vagy éppen San Franciscoi-i, texasi, stockholmi, grenoble-i, nantes-i intézmények gyűjteményeiben), vagyis a műkereskedelemben meglehetősen ritkán bukkannak fel a művei: legutóbb 2008 januárjában a Sotheby’s New York-i árverésén egy férfiportréja került kalapács alá, és ért el 1,5–2 milliós becsérték után 3.233.000 dolláros árat; 1991 decemberében pedig a Christie’s adta el Londonban A vak tekerőlantos című, 1620 és 1630 között festett vásznát 1.870.000 fontért (ami akkor nagyjából 3,4 millió dollárnak felelt meg), amivel mindeddig ez volt a művész legmagasabb összegért elkelt alkotása.
Most viszont a kölni Lempertz aukciósház régi mesterek árverésén a La Fillette au braisier (Lány parázsló üsttel) című, 1646–48 körül festett de la Tour-alkotást 3–4 millió eurós becsérték után 3,6 millió eurón ütötték le, vagyis a vevője a jutalékokkal együtt végül 4.340.000 eurót (5,2 millió dollár; 1,553 milliárd forint) fizetett érte, amivel nemcsak a művész új árverési csúcsát állították fel, de egyúttal
ez lett a legdrágább műalkotás a régi mesterek kategóriájában,
amelyet valaha egy német aukciósházban eladtak. (A korábbi rekord ebben a szegmensben 2012-ből egy Gerard Dou-képért megadott 3,785 millió euró volt, amit szintén a Lempertznél fizettek ki.)
Ami az új csúcstartó festmény eddigi történetét illeti: a képet 1940-ben Toulouse-ban fedezték fel (pontosabban akkor-ott kötötték a szerzőségét de la Tourhoz), 1947-ben Párizsban adták el, majd akkori vevője 1957 júniusában Londonban beadta a Sotheby’s árverésére, ahol 2500 fontért cserélt gazdát. 1968 júliusában ugyancsak Londonban és ugyancsak a Sotheby’snél már 25.000 fonton adták tovább, végül legutóbb 1975 novemberében fordult meg árverésen, akkor is az angol fővárosban, de a Christie’snél, ahol is mostani eladója 17.850 fontot adott érte. A kép legutóbb nyilvánosan a madridi Pradóban volt látható 2016-ban a művész munkáinak szentelt kiállításon.
Mármost csak az összehasonlítás kedvéért: az új németországi csúcs-árhoz képest a világban a nyilvános árveréseken elkelt legdrágább régi mesterek kategóriájába tartozó munka (ha a jelenlegi legdrágább műtárgyat, Leonardo da Vinci 450 millió dolláros Salvator Mundiját nem is számítjuk) Peter Paul Rubens Az aprószentek lemészárlása című, 1610-ben festett képe, amelyért 2002 júliusában a Sotheby’s londoni árverésén 49.506.650 fontot (akkori árfolyamon átszámolva 75.930.440 dollár; 19,354 milliárd forint) adtak. Vagyis Németország – ahogyan egyébként a világ legnagyobb része is – igencsak „visszafogottan” szerepel a kiemelkedő műkereskedelmi központok, elsősorban London és New York aukciós sikereihez képest.
Ugyanezt látjuk akkor is, ha a jelenlegi német abszolút csúcstartót nézzük: Max Beckmann Az egyiptomi nő című, 1942-ben festett portréjáért a berlini Grisebach árverezőházban 2018-ban adtak – 1,5–2 milliós becsérték után – 5.530.000 eurót, amivel ez lett a valaha Németországban legdrágábban eladott műalkotás, miközben Beckmann egyéni ár-rekordja 36.005.000 font (45.834.365 dollár; 12,650 milliárd forint); ennyit a Hölle der Vögel (A madarak pokla) című, 1937–38-ban festett vásznáért adtak 2017 júniusában, a Christie’snél – és „természetesen” Londonban…
