1955. január 14-én mutatta be a Magyar Néphadsereg Színházának (mai Vígszínház) kamarája A néma leventét. A tragikomikus hangnemű dráma 1936-os ősbemutatóján Bajor Gizi varázslatával láthatta először a publikum Zilia Duca legvidámabb bús történetét, amelyet az 1955-ös Ruttkai Éva-alakítás követett. A darab töretlen sikerét mutatja, hogy 1966-ban (szintén Ruttkaival a főszerepben), kisebb újításokkal, ismét premierre tűzte a Vígszínház – pazar alkotói gárdával.
„A néma levente Ziliája egyik legkedvesebb és legsikeresebb alakításom volt. Szerettem volna filmen is eljátszani. De az író, Heltai Jenő, eladta a darab összes jogát egy amerikai ügynökségnek. Amire a szerződés lejárt, én már sajnos kiöregedtem Ziliából” – mondta Ruttkai Éva 1986-ban.
Részlet a műből – avagy kora reneszánsz életérzések Mátyás király háza táján:
Bajor Gizi emblematikus előadása a Nemzeti Színházban
Heltai Jenő művének ősbemutatója 1936 márciusában volt a Magyar Színházban, amely akkoriban a Nemzeti Színház Kamaraszínházaként működött. A nagy sikerű előadáshoz hozzájárult a remek látványvilág, amelyet a korszak kiemelkedő művészei komponáltak.
A jelmezterv az Operaház vezető jelmeztervezőjének és a belvárosi Pántlika divatszalon vezetőjének, Sz. Tüdős Klárának munkáját dicsérték. A letisztult, ugyanakkor korhű díszletterv Upor Tibor elképzelései mentén valósultak meg.
Hevesi Sándor rendezésében Bajor Gizi és a háború előtti időszak egyik színházi kulcsfigurája, a bársonyos hangú, ma már leginkább csak a Meseautó című film férfi főszereplőjeként ismert, Törzs Jenő kapta a főszerepet. Hatvany Lili írónő, a Színházi Élet című lap kritikusa a következőként jellemezte a darab három kiemelkedő szereplőjét:
„Nincsen ebben az alakításban semmi modorosság, semmi erőltetett, semmi patetikus. Valami teljesen elragadó, lenyűgöző, izgalmas, száz százalékig nőies és a nőiesen túl zseniális, amit művel. (…) Törzs Jenő a levente nehéz szerepében végtelenül emberi, fölényes és humoros – nem lehetne jobb. Harmadik helyen Bilicsi Tivadart kell említenünk, aki minden szereplésében új, meglepő és színes.” – Hatvany Lili színházi levele. Színházi Élet, 1936/ 14. 6-10.
A darabról és az előadásról szintén rendkívül elismerően nyilatkozott: „A néma levente, mint a Cyrano de Bergerac, örökké aktuális lesz. Ami tökéletesen szép és tiszta művészet, az kell és muszáj, hogy sikert arasson. Néha csak évek múlva, mint a Liliom, néha azonnal, mint A néma levente. (…) Az kell az embereknek, ami jó, amiben lélek és meggyőződés van, amit nem pár hét alatt csapott össze a divatos író, hanem amit igazi író szíve vérével írt. Ez az utolsó mondat frázis – de igazi frázis.” – Hatvany Lili színházi levele. Színházi Élet, 1936/ 14. 6-7.
Ruttkai Éva Zilia Ducája
1955-ben a Magyar Néphadsereg Színházának (mai Vígszínház) kamarája, a Déryné Színház, Benedek Árpád rendezésével vitte színre Heltai Jenő örökérvényű vígjátékát. A főbb szerepeket Ruttkai Éva (Zilia Duca), Ladányi Ferenc (Agárdi Péter), Pálos György (Mátyás király) alakította. A Cyrano de Bergerac Roxanja, Zrínyi Ilona és Schiller Lujzája után, ez a főszerep, Ruttkai Éva számára elhozta az igazi áttörést, amely után klasszikus főhősnők sorozata következett (például Szent Johanna, Nyina, vagy Natasa Rosztova).
Upor Tibor díszletterve és Láng Rudolf jelmezei keretezték ezt a késő gótikus, vagy talán inkább kora reneszánsz időutazást. Farkas Tamás színházi fotográfus érzékletes képei rögzítették az alkotók munkáját, amelyek az Országos Színháztörténeti Múzeum jóvoltából ide kattintva meg is tekinthetők.
Egy anekdota az előadás kapcsán
Illés Béla újságíró a következőt mesélte az 1955-ös előadás szünetében: „A voronyezsi csatában ismerkedtem meg A néma leventével. Hadifogoly magyar katona hátizsákjában találtuk a könyvet. Lapozgatni kezdtem és nem bírtam letenni.
Akkor arra gondoltam, hogy vajon fogom-e valaha látni budapesti színpadon ezt az elragadó színdarabot. Most az ezernyi néző között én is boldogan tapsolok a játéknak, a szereplőknek, a szerzőnek.” – Béke és Szabadság, 1955/ 3. 17.
Az 1955-ös előadásból készült rádiószínház teljes terjedelmében elérhető itt:
Az 1966-os bomba – megint Ruttkai!
1966-ban kisebb újításokkal ismét színpadra vitte a Vígszínház A néma leventét. Ezúttal Bitskey Tibor alakította Agárdi Pétert, Mátyás király feleségét, Beatrixot pedig Pécsi Ildikó. Feltűnt az előadáson továbbá még például Venczel Vera, Csákányi László, Dőry Virág és Gyimesi Pálma is.
Új évtizedek
Budapesten, 1992-ben került ismét színre a darab, Schubert Éva és Berényi Gábor rendezésében. Ezen az előadáson Kováts Adél alakította Zilia Ducát, partnerei pedig többek között Borbiczki Ferenc és Reviczky Gábor volt. 2002-ben a Magyar Színházban Gregor Bernadett és Mihályi Győző főszereplésével futott a töretlen sikerű és időtálló tartalmakkal operáló mű.
*A cikk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
