Március 2-án a Christie’s párizsi árverési csarnokában különleges anyag kerül kalapács alá. A szürrealista művész, Man Ray utolsó asszisztense, a 2003-ban elhunyt Lucien Treillard gyűjteményéből több mint kétszáz műalkotást, illetve dokumentumot és személyes tárgyat visznek kalapács alá. A kínálatban éppúgy vannak Ray által készített fotóportrék, mint barátjának, Marcel Duchampnak különleges munkái, valamint különféle könyvek, kéziratok, litográfiák, kollázsok. A Treillard özvegye által aukcióra vitt tételekért a ház legalább 3 millió eurót vár – és ez egyáltalán nem eltúlzott becslés.
Man Ray (eredeti nevén Emmanuel Radnitzky; 1891–1976) dadaista-szürrealista képzőművész és fotós műveiből már több alkalommal rendeztek tematikus árveréseket: legutóbb például 2014-ben a Sotheby’s kereken négyszáz alkotását vitte kalapács alá, a bevétel leütési áron 3,7 millió dollárt tett ki (vagyis ehhez még hozzá jöttek a jutalékok is).
Korábban, 1995-ban ugyancsak a Sotheby’s mintegy félezer Ray-munkát aukcionált, akkor 6 millió dollárt kasszíroztak értük. (Ugyanabban az évben a francia állam pedig nem kevesebb, mint tizenhétezer(!) darab Ray-munkát, illetve dokumentumot szerzett meg a párizsi Centre Pompidou gyűjteményébe.)
2017 novemberében Man Ray 1926-ban készített Noire et Blanche (Fekete és fehér) című fotójának egy példánya – amelyen szeretőjét és múzsáját, Kiki de Montparnasse-t (eredeti nevén Alice Ernestine Prin; 1901–1953), a párizsi bohémvilág akkori legnagyobb modell-sztárját örökítette meg – 2.688.750 eurós (3.120.658 dollár; 838,9 millió forint) árával a művész mindmáig legdrágábban elkelt alkotása lett. (Ray művészetének felértékelődését jól mutatja, hogy ugyanennek a felvételnek egy másik nagyítása 2007-ben még „csak” 396.000 dollárért kelt el.)
A most március elején Párizsban kalapács alá kerülő anyag részben Ray hagyatékából való, illetve más olyan szürrealista művészek munkáiból áll, akik szoros (munka)kapcsolatban álltak vele. Ezek a művek Ray halála után utolsó asszisztenséhez kerültek, aki a művész élete utolsó tíz évében volt legközvetlenebb segítője, és Ray halála után is sokat tett a hagyaték megfelelő gondozásáért és népszerűsítéséért.
A mostani kínálatban éppúgy ott van például a művész első feleségének, Adon Lacroix-nak (1887–1975) a verseit tartalmazó, 1915-ben összesen húsz példányban kinyomtatott könyvek egyike, amelyet Ray illusztrált (előzetes becsértéke 80.000–120.000 euró), mint olyan Ray-fotográfiák, amelyeket barátairól-művésztársairól, például Picassóról, Dora Maarról, Max Ernstről, vagy Jean Cocteau-ról készített. A legemblematikusabb azonban talán az a két portré, amelyek egyike Ray munka- és élettársát, az ugyancsak fotóművész amerikai Lee Millert (1907–1977) örökítette meg 1929-ben (becsérték: 6000–8000 euró); a másik pedig az az 1933-ban készített felvétel, amelyen az ugyancsak szürrealista művészt, Méret Oppenheimet (1913–1985) ábrázolja, amint egy nyomdagép mellett, nyomdafestékkel összekent karral-kézzel áll meztelenül (ezért 50.000 euró körüli árat várnak).
A legmagasabb összeget, 200.000–300.000 eurót azonban nem Ray, hanem barátja és művésztársa, a kubista, majd szürrealista-dadaista Marcel Duchamp (1887–1968) egy különleges munkájáért remélik. A Boîte-en-Valise című (magyarul „Utazódoboz”-ként, vagy „Doboz-múzeum”-ként emlegetett) „készlet” hatvannyolc reprodukciót – képeslapokat, nyomatokat, maketteket – tartalmaz Duchamp dadaista munkái közül a legfontosabbakról (mint például a Forrás, vagyis a ready made porcelán-piszoár, az ugyanilyen Palackszárító, vagy a Biciklikerék, a festmények közül a Lépcsőn lemenő akt, vagy a bajusszal-szakállal „kiegészített” Mona Lisa), amelyek egy erre a célra kialakított kihajtogatható táskában, illetve dobozban vannak elhelyezve a nekik kialakított rekeszekben.
Duchamp 1935 és 1940 között húsz ilyen „készletet” állított össze (ezeknek a tartalma és a kivitelezése azonban minden esetben egy kicsit eltér a többitől), majd 1950 és 1960 között még további hat sorozatot készített. Ezekből a művekből ma már sok különböző múzeumok – mint a New York-i Museum of Modern Art, vagy a párizsi Centre Pompidou – gyűjteményeiben van, egy azonban most megszerezhetővé válik a párizsi árverésen.
Mint ahogyan ugyancsak – újra – megszerezhető lesz Duchamp-nak az egyik Belle haleine (Szép illat) című 1921-es munkája is, ami nem más, mint egy egyszerű kölnisüveg a művész Rrose Sélavy-ként megjelenő női alteregó-arcképével, amely fotót egyébként nem más, mint Man Ray készített. Hogy ez most mennyit fog hozni a konyhára, azt persze egyelőre nem tudjuk, de jó jel lehet az árverés előtt, hogy ugyanennek az üvegcsének egy másik példányáért 2009 februárjában a Christie’s párizsi Yves Saint Laurent és Pierre Bergé gyűjteményének árverésén 8.913.000 eurót fizetett ki valaki.
