Sztankay István, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a József Attila Színház örökös tagja 1936. február 14-én született és 2014. szeptember 12-én hunyt el.
Budapesten született Sztankay András görögkatolikus pap és Smóling Sarolta legkisebb gyermekeként. Gyerekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. 1954-ben érettségizett a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban.
Harmadjára vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Előtte segédkántorként, kifutófiúként, föld alatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként is dolgozott. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után, 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.
Országos ismertségre játék- és tévéfilmjeivel tett szert. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett. Filmes szerepeinek listáján többek közt az Egy szerelem három éjszakája (1967), A Hamis Izabella (1968), a Varsói melódia (1969), A 78-as körzet (1982) és a Retúr (1996) található.
Számos filmben szinkronizált, legtöbbször Jean-Paul Belmondónak és Tony Curtisnek kölcsönözte a hangját, de alkalmanként Gregory Peck, Marcello Mastroianni és Peter O’Toole magyar hangja is ő volt. Több tucatnyi hangjátékban szerepelt: Shakespeare: II. Richárd (1964), Ödön von Horváth: Kazimir és Karolin (1970), A Mester és Margarita (1976), Óz, a nagy varázsló (1980), és a sort még lehetne folytatni.
Legendás párost alkotott Schütz Ilával, a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot 500-szor adták elő. Házaspárt játszottak A 78-as körzet című tévésorozatban és a Szeszélyes évszakok Ihos József által írt családrovatában, a Szeszélyes családban is.
Négyszer nősült, első feleségét Mészöly Júliát a főiskolán ismerte meg. Második felesége Kun Magda színésznő volt, akitől két gyermeke született – lánya, Orsolya szintén színésznő lett, több darabban is együtt játszottak. Harmadszorra Sárközy Györgyi kozmetikust, negyedszerre pedig Bedők Beát vette el nem sokkal halála előtt, 78 éves korában.
Utolsó éveiben átmenetileg visszavonult, de 2012-ben úgy tűnt, visszatér egy szerep kedvéért a színpadra. Fia, Sztankay Ádám az ő életéről írt színdarabot Facér pasi naplója címmel, de végül csak filmbejátszással jelent meg a műben.
1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. 2006 óta a József Attila Színház örökös tagja, 2012. január 24-én pedig a Nemzet Színészévé választották Garas Dezső helyére.
Élete utolsó hónapjaiban leromlott az egészségi állapota. Depresszióban és Alzheimer-kórban szenvedett. 78 éves korában, családja körében aludt el örökre 2014. szeptember 12-én.
2015-ben a József Attila Színház emlékének ajánlva megalapította a Sztankay István-díjat. 2016-ban, születésének 80. évfordulójára pedig emléktáblát avattak egykor lakhelyén, a budapesti Városmajor utcában, amely közel 30 évig volt az otthona.
(Via Színház.org, MTI)
