Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1935. november 23-án született Pélyen és 2021. április 16-án hunyt el Szombathelyen.
A színésznő 1935. november 23-án született a Heves megyei Pély községben Törőcsik Marián néven (a jegyző valószínűleg tévesen rögzítette a „Mariann” nevet), egy katolikus család öt gyermeke közül másodikként. Édesapja iskolaigazgató, édesanyja tanítónő volt Pélyen.
Törőcsik Mari 15 éves koráig Pélyen nevelkedett. „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt” – emlékezett vissza idős korában. Legemlékezetesebb élményei az óriási kertben elköltött uzsonnák, mezítlábas fáramászás, téli lovas szánkázások, édesanyja különleges kalapjai és cipői voltak. „Állítom, hogy a megye legelegánsabb asszonya az én anyám volt. A divat sosem érdekelt, de a cipőket és a kalapokat miatta szeretem.”
A háború idején, kisgyermekként, a lábát kis híján eltalálta egy lövedék, amikor a bunkerből előbújva megcsodálta a Pély felett elszálló repülőgépeket. 6 éves korától járt iskolába. Nagyapja kis mozit üzemeltetett Pélyen, ahol Mariann sok filmet nézett, és arról ábrándozott, hogy híres színésznő lesz.
Anyja és nővére példáját követve az egri Szent Orsolya-rend iskolájában és az angolkisasszonyok bentlakásos intézetében, a Sancta Maria Általános Iskola és Leánygimnáziumban végezte a középiskolát. Az államosításkor, az apácarendek feloszlatásakor iskolája megszűnt. Tanulmányai folytatására a békéstarhosi zenei gimnáziumba jelentkezett, előfelvételt nyert, de végül inkább a budapesti Alkotmány utcai közgazdasági gimnáziumba iratkozott be. Országos gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett.
1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. A születésekor kapott Törőcsik Marián helyett a Törőcsik Mariann nevet használta, de Fábri Zoltán kérése után, Krencsey Marianne javaslatára „Mari” lett, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét, és hogy ne keverjék őket össze. (Más forrás szerint a „Mari” művésznevet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre javasolta, Jászai Marira hivatkozva.)
1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékot Iglódi István rendezte, a játszótárs Sztankay István volt. Az előadás mind a közönség, mind a szakma körében nagy sikert aratott. 1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i Fesztiválon.
A film hazánkban nem lett sikeres, az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és Franciaországban viszont Mrs. Dery Where Are You? címmel vetítették a mozik, és „Mari Törőcsikként” még ma is emlékeznek rá.
1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993–94-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.
1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. 1989-től 1994-ig az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002-ben újra a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. Számtalan film- és színházi szerep fűződik a nevéhez, emellett hangjátékokat és szinkronizálást is vállalt.
Háromszor ment férjhez: első házassága adminisztratív funkciójú volt, másodszor Bodrogi Gyulához (1955–1964), harmadszor pedig Maár Gyula rendezőhöz (1972–2013) ment hozzá. Harmadik házasságából született meg lánya, Teréz, és az 1970-es években egy vietnámi kisfiút is örökbe fogadtak Maárral.
2008. október 14-én egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve megállt, és kómába esett. Sikerült újraindítani a szívműködését, és mélykómában altatni. Napokig küzdöttek az életéért, és csodával határos módon meggyógyult. 2017 év elejétől egy éven keresztül a szombathelyi Markusovszky kórházban kezelték legyengült egészségi állapota miatt. 2018 januárjában térhetett csak haza.
Évtizedeken keresztül a Vas megyei Velemben lakott, ahol 1973-ban járt először. 2018-ban a település díszpolgára lett. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
