Ránki Dezső kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Nemzeti Művésze 1951. szeptember 8-án született Budapesten.
A 17 évesen mindjárt a Zeneakadémia második évfolyamára felvett Ránki Dezső startját első nemzetközi versenysikere koronázta és meg is nehezítette a rangos Schumann-versenyen, Zwickauban. A nemzetközi hangversenyéletbe is belépőt jelentő versenygyőzelemmel zsebében Ránki folytatta tanulmányait Kadosa Pál osztályában.
Emlékei szerint a mester ekkor már keveset játszott elő, ám olykor apróságoknak tűnő megjegyzéseiből egyenesen a lényegre következtethettek kiváló pianista növendékei – Ránki mellett például Kocsis Zoltán és Jandó Jenő is.
A kétszeres Kossuth-díjas előadóművész, aki fiatalon még 100–120 darabot tanult meg évente, egyre intenzívebben összpontosított egy-egy műre. Egyik korábbi Stravinsky-koncertjére napi nyolc órát gyakorolt, Bartók II. zongoraversenyéhez még több tucatnyi előadással a háta mögött is minden alkalommal fizikai edzéssel is kondicionálja ujjait.
Számos alkalommal játszotta Beethoven IV. zongoraversenyét is, de pályafutásában nemcsak a verseny- és a szólóművek játszanak jelentős szerepet. Amikor 2010 nyarán elérkezett 2500. hangversenyéhez, már számos kamarazenei koncert szerepelt portfóliójában.
Fellépett a Bartók Vonósnégyessel, a Keller- és a Takács Nagy-kvartettel, sok alkalommal Perényi Miklóssal – csak kiemelve néhány emblematikus pályatársat. A művész kamaramuzsikus arcát az is meghatározza, hogy felesége, Klukon Edit ugyancsak kiváló zongorista, kisebbik fia, Ránki Fülöp pedig egyike napjaink legkiemelkedőbb ifjú pianistatehetségeinek.
Ránki Dezső évente 60–65 koncertet ad, ezek jelentős hányadát külföldön. Abban, hogy a pódiumot Fülöp fiukkal is meg tudják osztani, jelentős szerepet játszik Dukay Barnabás három zongorára írt kompozícióival és több régebbi mű háromzongorás átiratával.
A Ránki-Klukon művészházaspár különösen elkötelezett Liszt alkotásai iránt és szívesen foglalkozik ritkán játszott, kevéssé ismert komponisták műveivel is. Az egyik ilyen szerző Erik Satie. Ránki Dezső koncertjeit hallgatva sokszor találkozhat a közönség nemcsak Mozarttal, a német romantikusokkal, valamint Liszttel, Bartókkal, a kortárs zenével, de a francia impresszionistákkal is. Debussy pasztell tónusa és Ravel fanyar humora egyaránt közel áll hozzá. Ravel G-dúr zongoraversenyének előadásában a zongorahang ragyogása, az apró ritmusértékek hűvös forráscseppenként gyöngyöző tisztasága, a záró tételben a jazzes elemek sziporkázó fürgesége nyűgözheti le a hallgatót.
